fakó napjaimba a természet
lopva pici napsugár költözött
szívembe, s napom dalba öltözött
egy bűvös szempár néz rám
bár még nem lát, csak bámul
de pillantásától tárul
s olvad a szív, s vár örömre
én merengek fölötte:
egy csoda, édes tündér életem,
egy hatalmas ajándék nekem
– köszönlek az égnek pici mindenem!
2 hozzászólás
Hát ez tündéri kis versecske.Ha felnő biztos könnyeke csal szemébe, hogy valakinek egyszer mennyire fontos volt.:))
Mint fentebb is írtam, Ő az első unokám 🙂
Hát lehet nem szeretni? http://i180.photobucket.com/albums/x37/Dreaming58/Oti%20baba/Oti1009_5.jpg