Minden erőddel Te értünk voltál,
Nap, mint nap keményen dolgoztál.
Gyöngéd szeretettel neveltél minket,
Végtelen türelemmel viselted a terhed.
Nem voltunk angyalok, sose voltunk csendben,
S Te mégis nyugodttá varázsoltad a családi fészket.
Honnan ez az erő? Honnan a türelem?
Honnan ez a kitartás, mely szüntelen?
Mesés kis buborékban nőhettünk fel,
Boldog emlékekkel gazdagon telve.
Csodálattal néztem emberfeletti lényed,
Édesanya, példaértékű a Te anyai szíved!
2 hozzászólás
Nagyon szép sorok. Bizony, az ilyen szép és boldog gyermekkort azért kapjuk, hogy majd továbbadjuk, hiszen visszaadni nem lehet.
Szeretettel: Rita 🙂
Nagyon igaz!
Köszönöm szépen kedves Rita!