Édesanyám emlékére

Kitárt kezeimben,kisirt szemeimet tartom
Bánataim körbefogtak,mert sirod mellett állok
Húsz év rohant el mellettem és itt nincsen pardon
Segijtettek:barátaim,könyvek,a hosszú idő,most tisztábban látok
De nem-e ül-e sorsomra átok?
Hiába látom én szépnek a világot
Világossötét lehet a világod
De az enyémet,a szürkét,jó,hogy te men látod
Ez a mi háborunk élettel,halállal
És itt én tartozok neked hálával
Én örömöt adtam neked,te életet nekem
Szenvedés gyötrelmei nehezettek rád
Mentő sulyként epedezve aggódtál,hogy mi lessz velem
Minél messzibre hajt az idő tőled,jobban közelebb kerülök hozzád
Addig fáj, a világ felé kitárt,jóhiszemü szivem nekem
Mig lejár az én vendégségem,ég és föld között
Reménykedve telik, mi közénk ily távólságot lökött