Búcsúzom, most tőled is, elmentél
Elvitt magához Édesanyám örökre!
A kínoktól végre elszabadultál,
A földi pokoltól megszabadultál!
Most fentről nézed, hogy boldogulunk,
Hiányod miként sikerül feldolgoznunk!
Életed nagyon nehéz és küzdelmes volt,
De mindig ember maradtál, s boldog!
Nem láttunk soha letörni a kudarcok miatt
Nem láttuk azt, hogy mennyi gond nyomaszt!
Előttünk tabu volt a bánat, a nehézség, a gond
Így próbáltál adni boldog és szép gyerekkort!
Elárultál minket, mert árvává tettél,
De örülünk, hogy ez végre megtörtént!
Beteg voltál, súlyos kor rágta tested,
Az utolsó napok kínok kínjával teltek!
Rettenetes volt látni kínodat arcodon
Ökölbe szorult kezed, csapkod a matracon!
Nem jajgattál, csendben maradtál,
Néha nyögtél, tőlem elfordulván!
Elfordultál tőlem, néha megfogtad kezem,
Majd ellökted, mert rájöttél mit teszel!
Érzelmeid, nem mutattad soha sem,
Nem igazán tudtuk, hogy mit érzel!
Zárkózott voltál, csendes és nyugodt,
Sajnos e természeted bennem folytatódott!
Elvesztésed hiánya bennem rág,
Jó lenne, kiadni magamból már!
Rág, kínoz ez az érzés, nagyon nehéz
Főleg, hogy mindig előjön egy régi kép!
Ott édesapád fekszik a ravatalon,
Kislány voltam ki rajongott érte nagyon!
Ma is hallom a föld kopogását a koporsón,
Pedig több mint fél évszázad telt el jól!
Búcsúzom hát tőled és gyermekkoromtól,
Szerencsém, hogy nagyiként ért utol a felnőttkor!
Lassan szél szárnyára bízzuk hamvaitokat,
Így továbbra is együtt nézitek lányaitokat!
Reméljük ismét boldogok vagytok,
Bennünk megmaradtok örökké, míg élünk,
1 hozzászólás
Igazán csak az érti, akinek ezt meg kell érteni.Őszinte sorok-tisztelet neki+-ruca