Aki volt, már nincsen, ür maradt mögötte,
Elvették őt tölünk, lelkünk porba lökve.
Fájdalmas a hiány, meg minden gondolat,
A sok könny az arcon s belül is nyomot hagy.
Csak kinoz, csak gyötör minden egyes emlék,
Hisz fel sem fogja e helyzetet az elménk,
Felfogni végre azt sosem lesz egyszerü,
Hogyan lett az édes életből keserü……
3 hozzászólás
ez a leg, amit eddig olvastam Tőled!
Ezzel a verssel érdemes lenne tovább foglalkoznod,
Köszönöm szépen, de van már egy hasonló ehhez, az Utolsó utunk!
A 2 vers kicsit összefügg!
tényleg…:) hát igen, örök téma.