Aki volt, már nincsen, ür maradt mögötte,
Elvették őt tölünk, lelkünk porba lökve.
Fájdalmas a hiány, meg minden gondolat,
A sok könny az arcon s belül is nyomot hagy.
Csak kinoz, csak gyötör minden egyes emlék,
Hisz fel sem fogja e helyzetet az elménk,
Felfogni végre azt sosem lesz egyszerü,
Hogyan lett az édes életből keserü……
Népszerű
- Lélekkacaj
- Gospel/Vallomás
- Reviczky Gyula: Petőfi él / Petőfi lebt!
- Hideg van
- Górcsöves
- Kint-bent
- Gondolatok az ,,Éj a kopár hegyen” hatására
- Szeretni születtünk
- teszt
- Petőfi Sándor: Minek nevezzelek / Wie soll ich dich nennen
- Hozzád fordulok
- Tóth Árpád: Őszi kérdés / Herbstfrage
- teszt
- Esti vershallgatás
- tavaszváró
- Radnóti Miklós: Emlék / Erinnerung
- Csak…
- Elágazás
- Gárdonyi Géza: Szeptember / September
- Mátrix
- online
- Petőfi Sándor: Jövendölés / Wahrsagen
- Rulett
- Jókai Mór: Az utolsó eszménykép / Das letzte Idealbild
- Theodor Storm:Letzte Einkehr
- Memento mori
- Johann Wolfgang von Goethe: Hoffnung
- Gondolatok a magyar kultúra napján
- Gabikához
- Ha az Isten
3 hozzászólás
ez a leg, amit eddig olvastam Tőled!
Ezzel a verssel érdemes lenne tovább foglalkoznod,
Köszönöm szépen, de van már egy hasonló ehhez, az Utolsó utunk!
A 2 vers kicsit összefügg!
tényleg…:) hát igen, örök téma.