Eduard Mörike
(1804-1875)
Das verlassene Maegdlein
Frueh, wann die Haehne kraehn,
Eh die Sternlein verschwinden,
Muss ich am Herde stehn,
Muss Feuer zuenden.
Schoen ist der Flammen Schein,
Es springen die Funken;
Ich schaue so drein,
In Leid versunken.
Ploetzlich, da kommt es mir,
Treuloser Knabe,
Dass ich die Nacht von dir
Getraeumet habe.
Traene auf Traene dann
Stuerzet hernieder;
So kommt der Tag heran –
O ging er wieder!
___________________________
Az elhagyott szolgálóleány
Ha szólnak kakasok,
És csillagok kihunynak,
Már tűzhelynél vagyok,
Be kell, hogy gyújtsak.
A láng fénnyel lobog,
Szikrák ugrálnak,
Beléjük bámulok,
S eltölt a bánat.
Mert akkor, hűtelen,
Felrémlik képed,
Kivel múlt éjjelen
Álmodtam szépet.
Ilyenkor könnypatak
Tolul szemembe…
…Így indul hát a nap –
Csak vége lenne!
10 hozzászólás
De jó ez a Mörike…apropó Dávid! smiley
Annyira tűzrőlpattant a szomorúsága ellenére is.
Szerintem könnyed, kisujjszerű fordítás.
szeretem, hogy kevésbé ismert költőkre irányítod rendre a figyelmem.
üdvözlettel: zsermen
A sorok hossza és a fordítás nehézsége ezek szerint fordított arányban van.
Ennek tudatában akkor ez egy zseniális fordítás.
üdv: zsermen
zsermen,
itt is nagyon köszönöm méltatásod és a megtisztelő osztályzatot! Attila igazi érdeme, hogy idehozta ezt a verset, én csak után-fordítottam, mert lusta vagyok verseket keresgélni. Természetesen az ő verziója és az eredeti ismeretében fordítottam. Igyekeztem saját szavakkal, ahol lehet. Nem állítom, hogy 100%-ig tartalomhű voltam, de szerintem tetszetős fordítás született, abszolút ragrímek nélkül… A cím szolgálóleányt takar, de ez kiderül a versből. Hajnalok hajnalán már be kell gyújtania…
Üdvözlettel: Dávid, az önjelölt rímszerész…
Kedves Mandolinos!
Bizony megérdemel az a szolgálólány egy ilyen szép verset, akárki írta, akárki hozta, akárki fordította, ráadásul ilyen tetszetősen, mert saját fülemmel szoktam hallani, hogy a kakasok már éjjel két órakor kukorékolják az első ébresztőt.
Egyébként meg, aktuális is a vers, mert újra a szolgálók korát éljük.
S bizony, a nehéz élet, extra fájdalommal még nehezebb!
Szóljon itt tehát, egy szép vers, az elhagyott, bánatos szolgálókért.
Szeretettel:
Ildikó
Kedves Ildikó!
Köszönöm a szíves szavakat és az öt csillagot is! Ebből 4 biztos a költőnek jár…
Szeretettel: Dávid
Kedves Dávid!
Szegény kis szolgálólány.
Nagyon vizuális a fordításod.
Láttam az egész verset, a tűzhelyet a lányt a ruházatát a konyhát.
Köszönöm…és sajnálom…ês gratulàlok!
Szeretettel: Edit
Kedves Edit!
Csak megköszönni tudom gratulációd, ami jól esett.
Én is magam előtt láttam ezt a szegény cselédlányt, aki hajnalban már a tűzhelynél kénytelen a begyújtással foglalkozni. Ráadásul a kedvese is elhagyta, pedig véle álmodott előző éjjel.. Hát, igen… Ilyenkor az ember nagyon várja, hogy vége legyen a robotos napnak, és saját gondolataiba menekülhessen, azzal vigasztalódjon…
Szeretettel: Dávid
Szép, fényes láng lobog… Talán így pontosabb lett volna…
Csak jelezném, a fordítás kiváló!
A vers meg, gusztustalan, gagyiság,
Közízlésromboló!!!
de erről, nem tehetsz,
csak lefordítottad, kiválón!
a szívem vérzik,
remélem, értik,
írók, összes elolvasók
összes begyújthatatlan,
múló kandallók,
könnypatakok,
meg szikrák,
no, meg kakasok
no meg ,
a lángot,
hogy fénnyel lobog,
Kedves túlparti!
Köszönöm a fordítás kedvező méltatását, a jeles osztályzatot. Valóban, úgy érzem én is, hogy az elmúlt századokban is születtek versek, amelyek bővelkednek közhelyekben, kicsit megmosolyogtatóan naivak, ál-romantikusak, emlékkönyv-ízűek. Ma azt mondanám – giccsesek… De egyszerű nyelvezete volt, és kedvvel fordítottam. Apropó. Ezek szerint nyelvi oldalról is meg tudtad ítélni a fordítás formai-tartalmi hűségét? Ennek még inkább örülök! És tetszett versbe szedett véleményed is. Igen, ez a Mörike-vers egy közhely-gyűjtemény a 19. század elejéről. Nagyon ráértek ilyen verseket írni, nyilván nem nekik kellett szántani-vetni…