Hogy az Istenben hiszek-e? Nem tudom.
De magamban az égbe kiáltok,
beledühöngök a végtelen hallgatásba.
Gégémből káromlás zubog,
De a zuhanást megélt cseppek
gyűrűző körökké simulnak végül.
Valakin számon kell kérnem
minden hibámat. Valakit el kell
ítélnem, hogy megnyugodhassak.
Hogy szégyentől száradó torokkal
fejet hajthassak ítéletem előtt.
2 hozzászólás
Kemény szavak, de jól megkomponált, jól érthető versed iazán tetszett.
Csak így tovább!
Szeretettel: Kata
helo
mint tudod nem szoktam irodalommal foglalkozni manapság
2. vsz "De" szócskával meggyűlt a bajom, már ha nem gégédből zubogó cseppekre gondolsz, vagyis köhécselve ordibálásra, bár nem hiszem, hogy erről lenne szó.
am. egész jól kifejezett, jó vers lett.