Kezemet nyújtom az ég felé:
egy felhőt érnek az ujjaim,
s a képzeletem képei
rajzolódnak ki fodrain.
Karomat tárom az ég felé:
utánad nyúlnak az ujjaim;
Örökkévalód hangjai
zengnek a Mennyek húrjain.
Szívem is nyílik az ég felé:
már nem markolnak az ujjaim –
végül el tudlak engedni…
Ússz tovább felhők habjain!
4 hozzászólás
Kedves Kalina
Ez egy szép kedves zene, és én meghallgattam. Szép képek.
Szép ,dallamos ,rövid de annál több mondanivalóval ,Nem kell ennél több,üdv:Székelyke.
Rövid versed valóban szép, szinte zenél. Nagyon örülök, hogy elolvashattam. Legjobb ponttal értékeltem.
Üdvözlettel: Kata
Szia Kalina!
Vonzott a versed címe.Megható és szép.Olyan édes-bús dallamos.
Fogadd őszinte gratulációmat.
Barátsággal:Ági