Egy álom, mi szép reményeket ad,
Egy, mi mindig szemünk előtt halad.
Mitől mikor már karnyújtásnyira állunk lebénul testünk,
S csak szemünk csodálhatja, el nem érhetjük.
Ezért az álomért küzdve-küzdj, ez erőt ad
Mint Tiszavirág, kinek az az egyetlen nap.
Egy álomért nem áldozhatjuk fel önmagunk,
Hiszen ez az álom nem más, mint mi vagyunk.
A mi álmunk csak a miénk, s a végén, a feladás szélén csak mi mondhatjuk:
"Megtettem mindent, hogy elérjem."
-pedig az úton végig, csak mi ketten, egymás mellett ballagtunk.