Egy arasszal mindig lemaradtam,
az úton, amelyen győzni akartam,
sok mezőny volt és alig haladtam,
ők elfutottak, de fel nem adtam.
Zajlik a verseny most is előttem,
bosszankodva a startkőnek dőltem,
elfogyasztom, amit nem én főztem,
mert élni kell, ha már kifejlődtem.
Nagyon nagy e kő, monumentális,
meglehet én nem vagyok normális,
jó az irány, nem kell nekem frázis,
hogy más út is van, olyan banális.
Újrakezdem minden egyes nappal,
szerencsére vágyva nagy kalappal,
ha még indulhatnék tiszta lappal,
okosabb lennék már egy arasszal.
11 hozzászólás
Araszolgatunk mindannyian előre. Jobb, mint szaladgálni.
Selanne
Köszönöm, hogy olvastad Selanne. A futás fárasztó, de célba érni nem rossz. 🙂
Kedves Adrienn!
Átgondolva, araszolva.
Tetszik a versed. Gratulálok: oroszlán
Köszönöm Kedves Oroszlán!
Ez tetszik!
Gratulálok szeretettel:
Millali
Köszönöm Millali!
Rég láttalak… 🙂
Szeretettel: Adrienn
Remek verset írtál kedves Adrienn!
Nagyon tetszik mind a forma, mind pedig a tartalom:)
Szeretettel olvastalak: Zsu
Kedves Zsu!
Köszönöm szépen. 🙂
Szeretettel:Adrienn
Kedves Adrienn!
Tetszik ez a pozitív hozzáállás: "Újrakezdem minden egyes nappal". Sok szerencsét és kitartást kívánok!
Gratulálok a versedhez! 🙂
Szeretettel: Zsóka
Kedves Zsóka!
Köszönöm szépen. Csak pozitívan érdemes. 🙂
Szeretettel: Adrienn
Gratulálok a kitűnő,tartalmas vershez,kedves Adrien,nem szabad soha feladni!
Szeretettel,Jóska