Kályha mellet, egymagában
tűzbe bámul ifjú lány,
némán, üres tekintettel
borús, hideg éjszakán.
Kezében egy napló hever
gyöngybetűkkel teleírva –
múltja, lelke, érzései…
Legyen a láng martaléka!
Nem érdekli a villámot,
milyen szép a madár röpte.
Útjában van! Jogában áll
az is hát, hogy elsöpörje!
Ég a napló! Gondolatom
nem olvassák soha már…
Szárnyaszegett kismadárral
éj leplében tovaszáll.
Vérzik most a szívem nagyon,
fehér lapon foltot hagyna.
Inkább égjen el a naplóm,
de sose érje vérnek mocska!
Tombolj, vihar! Mit bánom én?!
Jégesőben, zivatarban,
melegít majd lángoló tűz,
melybe lelkem beledobtam.
Én tényleg jó akartam lenni.
Nemcsak álca volt e szándék;
amit mondtam, szívemből jött,
nem volt hamis, sem színjáték.
Én tényleg jó akartam lenni…
Mondd, miért nem hagytátok?…
Miért söpörték el madaram
a cikázó villámok?
Mintha szellem jönne felém,
s egy régi mondást idesúgna:
Szeress úgy, minthogyha téged
senki még nem bántott volna!
Hol hallottam? Nem tudom már,
de elbűvöl a gondolat;
egy másik olyan szívtől jöhet,
mi már egyszer megszakadt.
Darabokra hullott tán szét,
de él benne a szeret.
Ég a napló, de nem emészti
magával a lelkemet!
Kályha mellett, egymagában
tűzbe bámul ifjú lány.
Elhagyták őt, mégsem sír,
hisz tudja, ez csak mutatvány.
Élet színpadára írott
kegyetlen, komisz darab.
De szereped van! S tetszik vagy nem,
nincsen másik változat.
3 hozzászólás
Szia Kalina!
…hmm, de fájdalmasan szép vers!!
…”picit” azonosultam a “Kályha mellett, egymagában tűzbe bámul ifjú lánnyal” – mert én is hasonlóan érzek – csak nem tudom ily csodálatosan rímbe szedni gondolataim.
Neked viszont gratulálok!
Üdv: ‘B.’
Kedves Kalina!
Megdöbbentő ez az írásod.Ezért kedvelem a verseidet.
Gratuláltam neked a fórumon.Ha nem olvastad volna megteszem itt.Újra.
Sok sikert kívánok neked.
Barátsággal:Ági
Kedves Léna!
Kétszeresen is köszönöm, nagyon kedves vagy! Hasonló jókat kívánok Neked én is!