Üres papír várja,
Hogy megtöltsem Neked
Betűkkel…
De a szavak csak
Kavarognak,
Értelmetlenné válva.
Még egy szót se írtam
Neked, és üresen néz
Rám a papír…
Azt se tudom, hogy
Olvasni fogod – e
Levelem…
Az élet homályossá
Vált előttem, csak
Téged látlak szívemben.
Minden hol sötétség,
És kétségbe esés,
Hogy már nem szeretsz.
Szeretném mondani,
Én még szeretlek, de
Süket fülekre találok.
Egyetlen voltam,
Neked… S én
Játszottam Veled.
Mert érzéseim
Nem egyeztek a
Tieiddel…
A múlt éjszakát
Végig sírtam,
Miattad…
De nem bánom,
Mert tudom,
Hogy nem volt hiába.
De most már minden
az, mi tegnap
még menthető volt.
A papir lassan megtelik,
S már leirtam minent,
mit mondani akartam.
Ég veled;
elfeledlek;
örökre…