egy ember élete egy bűbájos kaland,
egy ember élete ha boldogsága nincs
nem ér akkor semmit és mindig üres marad.
Egy ember élete sokszor fájdalmas szenvedés
egy ember élete százezer gyönyörű remény,
egy ember élete néha lázas szívverés
a szerelmes ember a legboldogabb személy
Az életben egyesek sokat botladoznak
a sok vágyak és remények útjukat elállják,
megértés, szeretet és hűség, az számukra szózat,
míg végül mindannyian párjukat találják.
Ha eljön az ősz, és sárgulnak a levelek
ha eljön az ősz, és lassan kezdenek hullani,
ha eljön az ősz és a kérdésre nem jön felelet,
a szívünk dobogását sem lehet már hallani.
Mucsi Antal-Tóni
8 hozzászólás
Kedves Tóni!
Most kezdtem az olvasást és felfigyeltem a versedre. Örömmel olvastam ismét, gondoltam, hogy ez is jó lesz. Nem kellett csalódnom.
Mert felül múlt mindent, nagyon, de nagyon tetszenek a kitűnő rímjeid, a végén még a neved is rímel az utolsó sorral.
Emlékszel még a kezdésre? Néha olyan szomorú voltál, hogy már be is akartad fejezni.
Nem lett volna jó választás. Én bíztam Benned, ezért biztattalak. Nem lehetett könnyű olyan messze idegenben a szép magyar beszédet ilyen szépen megtanulni.
Szeretettel gratulálok és minden szép versedhez gratulálok: Kata
Kedves Kata!
Igazad van, nem volt könnyű, és ha te, és még egy néhány másik, nem segített volna, és biztatott volna, bizony már rég nem lennék itt. Sajnos az idővel az ismerősök és a segítők is eltűntek majdnem mindannyian, sajnos ilyen az élet. Köszönöm, hogy te még itt vagy…köszönöm…és
üdv Tóni
Kedves Tóni!
Már rég nem szóltam hozzá itt semmihez, de most kivételt teszek. Szépen összefoglaltál minden lényegeset a művedben, és köszönöm, hogy olvashattam! Az elhaló szívdobbanás még soká következzék be! ezt is kívánom! 🙂
Szeretettel:
Hamupipő
Kedves Hamupipőke, annál inkább örülök e kedves pár szónak amit írtál, őszintén megmondva már régen megszoktam, hogy nem reagálnak a verseimre, de ezt sem személyesen veszem, hanem ez a mai kor tüneménye napról-napra elterjed. Köszönöm, még egyszer a szavaidat, és a jókívánságodat is…
üdv Tóni
Szia Tóni!
A versíráshoz egyáltalán nem értek, nem ismerem a szabályait sem, egyszerűen mint laikus olvasom őket.
A címe megfogott, elkezdem olvasni. Első versszak megindítja az olvasó érzelmeit, kíváncsivá teszi. A második viszi tovább. A harmadik azonban, laikus szemmel, nagyon kilóg az egész versből. Valahogyan egész más.
Jobban megnéztem. Első versszak, egy ember, második versszak, egy ember, harmadik versszak, egyesek. Mintha másról, másokról írnál. És a szerkezete is egész más, mint a másik háromnak. Azok első három sora ugyanúgy kezdődik, elmélyed, beleivódik az olvasóba, a harmadik nem.
Még egy hasonló dolog. Az utolsó sornál nekem pont az ember, egyesek miatt a szívük dobbanása a természetes a szívünk dobbanása helyett.
További sok alkotókedvet kívánok: István
Szia István, ez volt a negyedik vers, amikor 2008-ban elkezdtem a versírást, és akkor még csak a régi slágerszöveg formát ismertem, ahol az első, második és a negyedik versszaktól, a harmadik teljesen eltér. Már régen nem írok ebben a formában. Köszönöm, és üdv Tóni…
Nagyon szép vers, tátott szájjal olvastam. A rímek is kitűnőek. Üdv: Zsuzsa
Kedves Zsuzsa, majd tíz évig egy "fiók" vers volt, ott feküdt a gépem alján, mint négyes számú versem,
mikor ma már a Haikuimmal, a fordításaimmal a több ezernél vagyok, sohasem mertem feltenni, mert nem találtam jónak. Köszönöm a véleményedet, és hogy írtál is…üdv Tóni…