Egy este

A produkcióját befejezte
A sztár csillag,
Leengedik a függönyt végre
És tapsvihar közepette
Rohan a város túloldalára.
Fénylő bogarak pompáját
Elrabolják az oszlopok,
És előbújnak a sötétségből
A kóborlók, a kurvák és a bolondok,
Kiket ha napközben keresnél
Az ágyban találnád őket
Könyvvel a kezükben.
Szóval esthomály.
Fekete tinta borult a kék papírra
És a sóvárgó tömeg között
Nyugodtan alhatok,
Miközben a Merengés – a néha társam –
Mécsesekkel világítja meg
A patkakövet.
Az alattam lévő újságokra
Ráfordulva,
Nyálamtól tocsogva
Olvasom a híreket, és nevetek,
Hogy tragédia ez a komédia,
És inkább a mécseseknek
Kínálom fel ebédül,
Hisz hosszú még az éjszaka.
Magamnak is megterítek
Így rohanok a húsbolthoz,
És az utcára néző kirakati modelleket pontozom:
Az a farhát! Azok a mellek!
Nézek hozzá egy kis zöldséget,
És képzeletben kenyeret tördelek,
Hisz apám megverne
Ha nem ennék hozzá.
Üres hassal, jóllakottan,
Imát mondok Istenemnek.
Kivert kutya mellém szegül, hisz neki se jutott
Sokkal több;
Randa szőrmók, de tiszta szemmel
Csóválja a farkát nekem,
És vaj szívemmel neki dobom
A megmaradt farhátat.
Négy hurkáját kapkodja
A lábamnál, megállj ugat,
És tiszta permettel behint
A Szegény Szabadság.

Leülünk a patkára, most már hárman:
A Merengés, a kutya és jómagam.
Hallgatjuk a pubok zaját
És az összehangolt kíséretet.
Ablakpárkányon táncoló
Részeg macskák orgiája,
Bajszuk végéről egy tejcsepp zavarja meg
A Hold tavának felszínét.
A sárga csizma nyikorog.
Megsimogatom randa kutyám homlokát
Ki kortyol az utca szeszéből,
És bolond mosollyal, tiszta szemmel,
Elmerül a mécsesekben.