Csókkal fon be az idő,
elhalmoz a tél,
puha masni a cipőm,
lobog gyertyafény.
Elaludt a fáradtság,
teadélután,
kanapén pihen lazán,
gyűrődött ruhán.
Szitál a szó harmatként,
jégvirágot sző,
csilingelnek szanaszét,
minden áttetsző.
Csinos csillag fényesen
álldogál hetykén,
csorog cseppet csendesen,
szelíd, a remény.