Bőrszerkóba bújok, kesztyűmet fölhúzom,
S ha hördül a ménes, biccentve búcsúzom.
Minden vereségem, bánatom, és bajom,
Néhány kanyar után, magam mögött hagyom.
Rám nevet Niké, szárnya arcomba lebben,
S már követem kábán, szélnél sebesebben…
Százhúsz fölött kapcsolom a negyediket,
Ötödikben súrolom a fellegeket…
Mentszélre dőlve, részegen kutatom,
Mi vár rám, a végtelen, messze utakon.
Titokzatos rejtélyek minden út végén,
S tudom, ha vétek, koszorú lesz a szélén…
Gyerek szalad… gyors fék! és visszaveszel,
De nincs menekvés, újra csak beleveszel
Pokoli örvényébe a száguldásnak,
S ingatod törvényeit a fizikának…
A csöveken ömlik a százhúsz decibel,
És nem cserélnél a világon senkivel…
Ha kigyorsítasz, vigyázz, mert elhagyhatod
Örök időkre, lefáradt őrangyalod,
Mert, nem kérdés már, hogy kórház, vagy temető,
Egy g fölött, már csak az utóbbi nyerő.
Később egy olajfolt láttán, a víz kiver,
Beugrik a családom, és néhány haver…
Kicsit visszaveszek, nem kis kínok között,
Az óra ötvenen, igaz, hogy száz fölött…
Már hazaérve, gyűlölt sisakom koppan,
Csizma is, kesztyű is landol a sarokban.
Aztán, buta kérdések jönnek rendszerint:
– Merre száguldoztál, mint őrült, már megint?
Egy szelíd motoros minderre mit felel?
– Már megint, összekevertek valakivel…
18 hozzászólás
Kedves Antal!
Bár én nem szeretem a motort, de megértem azokat akik igen.
Hisz ráfeküdni a szélre az nagyon jó lehet, mintha beleakarna bújni az elsuhanó tájba.
Nekem, mint egy film pereg most a versed.
A végén az a kis fanyar humor, az is nagyon jó.
Tetszett.
Üdv: József
Józsikám!
Köszönöm a látogatásod és megtisztelő értékelésed. Ez a motorszeretet, nálam gyári hiba. És nem lehet generálozni. De, hát sokunkban van valami „ficam”. Bennem több is…
Üdv. a
Szerintem VÉGIG fanyar humor.
Ráadásul JÓ versben…
Ja. Meg van hintve vele, mint a rétes, porcukorral. Köszönöm, hogy eljöttél.
Húúha, a motorozás,a szabadság testvére. Magunk mögött hagyunk mindent, csak szárnyalunk, és megfordul a világ körülöttünk. Érezhetően ronahhak a fák, és a felhők, és hasítjuk a levegőt, mint a sasok. Régen motoroztam, de még ma is érzem az adrenalint, ha rágondolok. Mennyire más két keréken. Aki sosem csinálta, nem is tudja elképzelni. Két éve Pécsett voltam, egy Harley kiállításon, ott volt az eredeti motor, amit diákként a Szelíd motorosok című filmben láttam. Azt hiszem az a film fertőzött meg, no meg Apukám motorja, amit vezethettem is. Épp amikor nyugdíjba vonult, akkor vett egy igazi nagymotort,… mindenki őrültnek tartotta. Húúúúú Antal kedves, megint milyen emlékeket ébresztettél fel bennem,… hát ezért járok én Tehozzád! 🙂
még mindig: pipacs
Kedves vagy. Köszönöm szépen.
Ödv. a.
Az, hogy én rettegek a gyorsaságtól, száguldástól, nem jelenti azt, hogy ne
irigykedjem azokra, akik imádják. S ha mind e mellé ilyen fantasztikusan
le is írod a motorozás lélekemelő érzését…hát mit is lehet mondani ilyenkor:
A versed szuper, nagyon tetszik.
Köszönöm szépen kedves Zsike.
Üdv. a.
Kedves Antal!
Nem helyeslem ezt a fene nagy száguldást, de Te tudod? Aztán meg letagadod ? nos ezt sem tartom etikusnak.Eddig a vicc!Én is szeretetek, – hoppá, csakis az igazat. Szeretnék még mindíg motorozni.Szerettem,azért amiket a versben megénekelsz.Szerettem praktikus okokból, mert velem együtt ki tudott jönni a kisajtón.Nem kellett neki kaput nyitani mint az autónak.De ez mind már a múlt, – nekem. A versedet jó volt olvasni.Mintha ott lettem volna.
Gratulálok.Szeretettel üdv:Vali
Intelem: – ha megint motorra ülnél ne száguldj gyorsabban mint az őrangyalod!
Ok. Valika. Csak az angyalok után… Köszönök mindent. a.
Kedves Szelíd Motoros!
Szóval egy jól sikerült drogüzlet után Te is motorra szállsz, és nekiindulsz Amerikának?? 🙂
Ó az a film! Emlékszem még ma is rá, hogy szinte ott élt az ember a filmben, amíg nézte. Az a zene… azok a motorok… az a száguldás…
Nos el tudom képzelni, hogy valakinek a soha nem múló szenvedélye lesz a motorozás!
Remekül érzékeltetted a versedben ezt a szenvedélyt, a végén a humoros kis csattanó is tetszett! A cím is remek! /Egy g nehézségi gyorsulás fölött milyen súlyos a gyűlölt sisak? :)/
Judit
Judit kedves!
Annyira nem vagyok ám szelíd.
Vétkeim listája ugyan tekintélyes hosszúságú, de a drognak azért ott nincs helye. Esküdt ellensége vagyok mindenféle tudatot befolyásoló kémiai, fiziológiai stb. szernek. A többi az stimmel. Örülök, hogy értettél, és hogy ezt úgy adtad a tudomásomra, hogy minden mondatodban, mint mindig, most is gyönyörködöm.
Üdv. a.
Szia!
Bár nem vagyok motoros, bele tudom magam élni a száguldás élvezetébe. Nagyon jól leírtad ezt versedben.
Szeretettel: Eszti
Köszönöm szépen Eszti.
Üdv. a.
Kedves Antonius!
Most nem írnék mást, mint egy idézetet "A Holnap Atlantisza" című versemből: "Ez a kor motoros költőké".
Faddi Tamás
Akkor nincs más hátra, mint előre! Tehát, maximálisan megbecsülöm a koromat.
Köszönöm Tamás.
Üdv. a.
Kedves, humoros, nem egy kigyúrt bőrfejű jut eszembe…
Kedves, aranyos, bőkezű, már, mint az én látogatóm, akinek a válaszom szánom.
Köszönöm. a.