Anya azt mondja, mindig szeret.
Akkor is, ha ordítok,
és nem akarok felöltözni,
és szétdobálom a játékokat,
és lemorzsázok a földre,
és rohangálok a lakásban,
és nem hagyom apát dolgozni
(pedig fontos lenne).
Szóval mindig.
Csak egyszer
valahogy
mégis
el ne
felejtse,
mert akkor
szomorú leszek,
és nem ordítok,
és fel fogok öltözni,
és nem dobálom szét a játékokat,
és nem morzsázok le a földre,
és nem rohangálok a lakásban,
és hagyom apát dolgozni
(hiszen fontos).
De ezt úgysem akarja senki.
5 hozzászólás
Ismétlődnek a cselekvések csak éppen ellentétesen és ez teszi érdekessé a tulajdonképpen egyszerű történetet.
köszönöm hozzámszólásod, a gyerekek már csak ilyen egyszerűek és bonyolultak egyszerre…:)
Nagyon aranyos!!! A picur a tied?
köszönöm, Inesita!
A gyerkőc csak illusztráció, az enyémek kiscsajok:)
Kicsit túl egyszerűnek tűnik.
De tetszik ahogy azt a józan és hideg váltást leírod, vagy hogy is fogalmazzak…
"Csak egyszer
valahogy
mégis
el ne
felejtse,
mert akkor
szomorú leszek,
és nem ordítok" ->sztem ez a lényeg.
Ami igazán jó, mintha a szülő beleunna, és a gyerek alkalmazkodik.
De ez nem csak kicsi gyerekkorban van így. Ahogy egyre nagyobb gyerek lesz az ember, ez egyre tudatosabban lesz jelen, hogy nem ordít, csak néha, de akkor nagyon, de mivel visszaordítanak, inkább nem ordít mégse. A szakadék kívülről úgysem látszik…vagy mi.
Szóval addig kell örülni amíg valaki ordít, azt felnőttesen is lehet…később.
Az utolsó sor azért próbál finomítani, és némi játékosságot belevinni, de szerintem a komolyság, a józan gondolatmenetet úgymond igazából már nem tudja játékossá tenni. Ilyen szempontból fölösleges is, viszont amiért talán jó hogy ott van: emlékeztet arra, hogy a lírai én egy gyerek. Ez tetszik benne, az oda-vissza alakulás: először mint gyerek kétség nélkül és egyszerűen beszél a szeretetről, aztán mint egy a saját világának felnőtt rendszerébe illeszkedve mondja el a dolgokat (ami sztem nem csak egy gyerekfejben van így, mindenki csendben marad, ha már csak úgy érzi magát jónak), és utána visszatér a gyermeki észjárás. Szóval a keret miatt tartom hasznosnak az utolsó mondatot.
így ennyi jutott eszembe.
Lehet, hogy neked túl hosszú ez az elemzés, dehát köszönd a magyartanáromnak aki 2X45 percen át (+ összefoglalás)képes ugyanarról az 5 versszakos versről beszélni…:)
üdv