Tőlünk távol, Albionban, a nap épp alászáll,
Utazó ügynök kopogtat vénült udvarháznál.
Felkínálta porszívóját a ház asszonyának,
Elmondta, mily nagy hasznát vehetné árujának.
Az asszony udvariasan végig is hallgatta,
Megvárta, míg mondókáját össze nem foglalta.
Akkor a kínálatról csak néhány szóban mondta:
Köszönöm, de nem szóltam, hogy porszívóm nem volna.
Van már nekem, sőt nem is egy, hanem mindjárt kettő,
Porszívóban gazdagon múlott el az esztendő.
Hiányt éppen nem is abban, munkáskézben látok,
Egymagamban működtetem ezt a gazdaságot.
Vagy négy éve özvegyültem, egyedül maradtam,
A méretes udvarház is szinte már lakatlan.
Az ügynöknek kapóra jött az információ,
Megállnék itt, adna szállást? Van benne ráció!
Tudja, a legközelebbi fogadó is messze,
Meg is fizetném a szállást, feleljen, jó lesz-e?
Aztán, amint láthatja, már be is sötétedett,
Pihenhetnék reggelig, és holnap tovább megyek!
Jó uram, a kérése most engem vérig sértett,
Özvegy vagyok! Nem fogadok éjjeli vendéget!
Mit szólnának, mint hordanák szét a jó híremet,
Hogy egy férfival töltöttem ezt az éjjelemet?
Asszonyom, a háborgását magam is megértem,
Kérem, mégse akadjon fönn minden semmiségen!
Ígérem, hogy gyanakvásra én okot nem adok,
Lehet, hogy nem látszik rajtam, de gentleman vagyok!
Hát, ha ön igaz gentleman, megszállhat ma nálam,
Meg is vetem puha ágyát a hátsó szobában.
Megkövetem kedves uram, a nyers, érdes szóért,
Töltsön nálam szép álommal tele, édes jó éjt!
Reggel aztán az utazó a csomagját vette,
Kiment az udvarra, a ház asszonyát kereste.
Köszönni az éji szállást, s megfizetni szépen,
Folyton-folyvást e gondolat járt csak az eszében.
A baromfiudvarban lelt rá az asszonyára,
Rá is tapasztotta szemét ringó derekára.
Lábát, rezgő kebleit is nézegette kéjjel,
Kezdte nagyon bánni már, hogy gentleman volt éjjel.
Hanem ami még ennél is jobban felzaklatta,
Csak egy tyúkot lát az ólnál, s véle hat kakaska!
Kérdi is a ház asszonyát, nincsen itt gond semmi,
Nem fordítva kellene az ivaroknak lenni?
A jó asszony pedig csak mosolygott sejtelmesen,
Csalóka ám ez a látvány, azt hiszem rendesen:
Egy igazi kakas van itt, az tud cicerélni!
A másik öt csak gentleman, viszem is herélni!
3 hozzászólás
Kedves pusztai!
Hu…ez erös!
Különösen a befejezás nagyot csattan!
"Lehet, hogy nem látszik rajtam, de gentleman vagyok!"
…ezenn jót nevettem!
Kösznet az élményért!
Grtulálok!
Barátsággal:sailor
Szép napot!
Kedves sailor!
Nagyon köszönöm, hogy április elsején is értékelted az írásomat!
Baráti üdvözlettel: pusztai.
“Lábát, rezgő kebleit is nézegette kéjjel,
Kezdte nagyon bánni már, hogy gentleman volt éjjel.”
Hát ez fenomenális volt. Ezen már nem csak mosolyogtam, hanem nevettem is.
Nagyon jó a humorod és ahogy tálalod az szintén szenzációs!
Szeretettel: Rita 🙂