Ejnye te Tél, mondd, miért csak most jössz,
hiszen, időtlen idők óta hívogatlak!
Sóvár szememmel kérve kérlellek,
mi több, fülemüle hangommal csalogatlak.
Csak a szelek szedték a lábukat,
csaholva raboltak, feldúltan fosztogattak,
majd mint az élet röppentek tova…
Ő az élni, s halni vágyót nem válogatja.
Jégcsapok csüngtek, zúzmarák híztak,
sőt megsimogattak a szitáló hópelyhek.
Szívem ragyogni kezdett, mint a nap,
amíg szomjazó lelkem duzzadt, mint a csermely.
5 hozzászólás
Kedves Zsuzsa!
Nagyon szép élményed lehetet azon
a januári napon!
“sőt megsimogattak a szitáló hópelyhek.
Szívem ragyogni kezdett, mint a nap,”
Még sok sok ilyen élményt!
Gratulálok:sailor
Legyen szép napod!
“Jégcsapok csüngtek, zúzmarák híztak,
sőt megsimogattak a szitáló hópelyhek.”
Drága Zsuzsa!
Bizony így volt. Ez a mi éghajlatunk mellett egykor természetes volt. Az egyik dédunokám szánkót kapott karácsonyra – anyukája vette meg, mert ő tudja, hogy mire van szüksége – nos, hát azt sem akkor, sem azóta nem tudta használni.
Szeretettel és tetszéssel olvastam nosztalgikus soraid.
Rita 🙂
Kedves sailor!
Hát igen…
Jó lenne pár hasonló nap még ezen a télen.
Köszönöm szépen.
Szép napot kívánok:
Zsuzsa
Kedves Rita!
Hát igen…megértem…sajnos megváltozott az időjárás.
Jó lenne pár hasonló nap még ezen a télen. Áprilistól pedig várnánk az igazi tavaszt….
Köszönöm szépen a kedves szavaid és az idézést is..
Szép napot kívánok:
Zsuzsa
Kedves Zsuzsa! csodálatosan szép versedhez szívből gratulálok! BUÉK. Szeretettel Edit