Egy kép vagy, míves-díszes festmény,
él benned még a csalfa remény.
Egy kép vagy, tarka-színes fotó,
mit nézni most is könnyfakasztó.
Egy kép vagy, kócos-néma emlék,
hol vannak már a kóbor esték?
Egy kép vagy pusztán szobám falán,
itt vagy és véled itt a magány.
7 hozzászólás
Egy kép vagy, de bennem élő,
álom-pillanatot felidéző.
Egy kép – szívemben dobban,
égi jelként fel-felcsillan.
Lásd, a kép nem halott,
a magány édes íze vagyok . . .
***********************
Ez jutott eszembe versedről…
Csak úgy:)
Tetszett nagyon!
Szeretettel: gleam
öööö a festmény-remény nem rímel.
írjak mást is?
Kedves gleam!
köszi az olvasást, tetszik ez a pár sor, amivel megtoldottad a verset.
üdv
leslie
Palkónak!
Bármit, legalább mosolygunk egy jót…
ÜDV
lbs
szia léda!
Köszi az olvasást és a véleményt!
Azt hiszem, mi akik itt vagyunk, valamennyire majdnem mind törékenyek vagyunk..
üdv leslie
Kellemes és nagyon szép
Akkor is ha “csak” egy kép…
Szia Angelface!
Köszi az olvasást és a véleményt!
…és hát igen, egy kép…de micsoda kép!!!
üdv leslie
Kedves Leslie!
Köszönöm, hogy olvashattalak, remélem elhiszed nekem, hogy olyanvolt olvasnom, mintha a saját gondolataimat, érzéseimet látnám!
Versed remek, érzéseimmel szembesülni, már nem annyira!
Gratulálok!
Zsolt