Mint föld alatt egy barlangi tó
oly sima, nyugodt, tiszta a szív.
Nem háborog, csendes a víz,
még szellő sincs andalító.
De a felszínen vihar tombol,
vad hurrikán tépi a fákat,
romba dönti az iskolákat.
Kétségbe ejti az anyai szíveket.
Ó drága gyermekem hol lehetsz?
Merre keresselek? Válaszolj !
Hangok a rom alól : Itt vagyok
kiáltó, hol cérnaszál.
Egy kislány állt a romok között,
kezében kettétört rózsaszál.
Nem mondta: Jöjj értem nagymamám,
mert csak a rózsát élesztgette.
Mi járhatott fejében ?
Talán kereste tanítóját,
a rózsáját kinek adja át!
Senki nem szólt hozzá, Ő csak várt,
s szívében vad vihar tombolt.
Ki látta Őt, ömlöttek könnyei,
szerette volna átölelni,
földrészek távolából üzenni
helyrehozni amit a vihar
a kicsi szívében is lerombolt.
13 hozzászólás
Kedves festnezir!'
Az Oklahomai tornádóra gondoltál?
Nagyon sokat átéltek…talán egy életre IS ELEGET
a 40 perc alatt!
Gartulálok:sailor
Kedves sailor !
Igen , arra a három km. széles és harmincöt km. hosszú tornádóra.
megihletett ez a kislány , kezében a rózsával amiből már majdnem csak a virágja maradt a kezében, a többi részét széttépte a vihar.
Köszönöm, kogy itt jártál. Szeretettel, festnz.
…és a tanitó aki testével védte diákját…
és és és
Szeretettel:sailor
Kedves Zsófi !
Mélyen érintett versed,nagyon szép alkotás.
Kicsit most elgondolkoztam és elszomorodtam, mennyien keresték hozzátartozóikat…milyen szörnyű lehetett…
szép versedhez szeretettel gratulálok : Zsu
Köszönöm szépen hozzászólásodat Kedves Susanne.
Kedves Zsófi!
A tornádó pusztításáról szól ez a vers, ugye?
Igazi rémtörténet, különösen az érintetteknek.
A természet erejével nem tudja az ember felvenni a harcot. Hitte, hogy mindent megtehet, most már ideje észhez térni, s óvni, védelmezni a természetet… ha még nem késő…
Megható, ahogyan megénekeled ezt a szörnyűséget. A romokat majd eltakarítják, de a lelkekben megmarad kitörölhetetlenül…
Szeretettel
Ida
Kedves Ida !
Arról a tornádóról szól, igen az oklahomairól. Mélyen megérintett a kislány egykedvű tekintete
amikor a rózsáját a kicsi ujjai között morzsolgatta.
Köszönöm a hozzászólásodat.
Szeretettel, Zsófi
Megható a versed kedves Zsófi!
Nincs szó, amikor egy gyermeket ér bármilyen katasztrófa, megrázkódtatás.
Szeretettel gratulálok: oroszlán
Kedves Oroszlán !
Köszönöm, hogy elmondtad véleményed.
Szeretettel fogadtalak, Zsófi
Kedves Zsófi!
Szépen, meghatóan írtál a tornádó egyik kis áldozatáról, nagy beleérzéssel.
Természetesen sajnáljuk az áldozatokat, az elpusztult életeket, értékeket, de az USA iszonyatos dolgokat művel a környezettel – nem csak otthon, hanem az egész világon – annyi kárt ennek a földnek és éghajlatnak (máig nem írták alá a környezetszennyezési megállapodást), de más nemzeteknek nem okozott senki, mint ők! Talán Kína kezdi utólérni őket, de "csak" a környezetszennyezésben. A háttérben természetesen a pénz, profit és az abból eredő mérhetetlen pocsékolás áll, ami kezdi megbosszulni magát.
Judit
Kedves Judit !
Nagyon igaz amit elmondtál. Nem tudni mi az oka , a jóléthez könnyebben hozzá lehet szokni mint vissza vezetni az embereket a reális mérték betartásához. A kényelem szüli a pocsékolást,annak nélkülözhetetlen társa, és felelőtlen életvitelhez vezet.
Szerintem már nem is lehet visszacsinálni a rendes kerékvágásba vezetni az embereket.
Sajnos az ilyen és ehhez hasonló katasztrófák kijózanítóak , de azt is csak azok érzik át igazán
akikkel megtörténik.
Köszönöm gondolatébresztő hozzászólásodat.
Szeretettel, Zsófi
Kedves Zsófi!
Megható ez a megemlékező vers. Az üzenetén kívül bír még egy nagy tanulsággal is: aki elolvassa, rögtön rádöbbenhet arra, milyen pici és tehetetlen is az ember a természet nagy erőivel szemben.
Azt, hogy ezt nagymértékben magunknak köszönhetjük, sajnos már régóta tudjuk.
Remekül kiéreztem a versedben a parányi ember magatehetetlenségét.
Tetszett.
Szeretettel:
Millali
Kedves Millali !
A hozzászólásodat köszönöm szépen . A lényege valóban ez a versemnek.
Szeretettel, Zsófi