Egy marék csend a fövenyen,
felemelem révetegen.
Fejem fölött nagyot rikolt
irigykedve a Telihold…
Ha kinyitom tenyeremet,
átadom a csendet neked.
De ha porként Holdra szórod
attól lesz az nagyon boldog!
Egy poharat előveszek,
szeretetet töltök neked.
Színültig van, ki is csordul
csillagesőként aláhull…
Fogd meg a kinyújtott kezem,
a Nap útján sétálj velem!
Ahogy léptünk azon halad,
meg-megcsillan arany hajad…
Húzd fel a te gyémánt sarud,
abban lépd át a Napkaput!
Megfogván hűs, puha kezed,
én is melletted lépkedek…!
3 hozzászólás
egy marék csend… milyen jó is…
tetszett nagyon
Nagyon tetszik, ahogyan a csendet megfogalmazod.
Ha nem szégyellném, irigykednék rád azért, mivel mindnféle témáról ilyen frappáns verseket tudsz akotni. De nem akarok szégyenkezni, ezért nem irigyellek, hanem a versedhez gratulálok!
Szeretettel: Kata
Kedves "Alberth"!
Egy marék csend… Már a címe megkapó! Hát még a tartalma!…
A.í.: Faddi Tamás