Lépteim rövidre mérem.
Kicsit pihenek, várok.
Karom az ég felé tárom,
S rég volt életemet látom.
Valaki sétál mellettem,
Megérinti a kezem,
De nem áll össze a matéria.
Nincs énem, ki megvalósítsa.
Marad a képzelet.
Jó ebben a létben
Itt a semmi partján.
Ringatózok a szeretet karján.
Látlak…
Ott térdelsz a homokos parton.
Tekinteted megpihen
Egy ponton.
Nem látsz engem, – ez fáj nekem.
Nem szeretem, hogy
Csak gondolatban létezem.
Mintha azt kérdeznéd,
Hol vagyok, és mikor?
Kiáltok, – itt, most!
Te nem hallod a hangom,
Ez most fáj neked.
Tudod, – én a pillanat vagyok,
A varázslat.
Nem ezt vártad?
Egy más pillanatban …
By hova
12 hozzászólás
Nagyon szép keretet adtál ennek
a gondolatnak:´Egy más pillanatban´!
´Te nem hallod a hangom´
a pillanat hangját!
Gratulálok!
Üd:sailor
Mély gondolat, szépen megfogalmazva. Gratulálok hozzá! Üdvözlettel, Magdi
Szép ez a vers, magával ragadott melankolikus hangulata. Tetszett!!! szeretettel: én
Nagyon kifejező vers! Nekem is annyi ilyen pillanatom van!
Gratulálok!
Deiphobae
"Marad a képzelet.
Jó ebben a létben
Itt a semmi partján."
"Tudod, – én a pillanat vagyok,
A varázslat.
Nem ezt vártad?"
Számomra ez a két gondolat-töredék közvetítette a legtöbbet.
Az egész vers gyönyörű és elgondolkodtató.
Kedves Vali!
Tetszik a kifejező és őszinte melankolikus versed.
Szeretettel: Ági
Érdekes, talányos vers, tán pont ezért annyira megkapó. Jó olvasni:)
Gratulálok: Klári
Kedves Vali!
Megható érzéseket leltem szomorkás szép versedben.
szeretettel-panka
Örülök, hogy itt lehetek, jó látni téged Valikám alkotással egybekötve. Nagyon mély a versed mondanivalója, a megfogalmazás egyedi, szeretetteljes.
Köszönöm az élményt!
Ölelésem:Marietta
Gratulálok versedhez.
Mély mondanivaló, szép keretben…varázslat.
Szeretettel: oroszlán
Kedves Írótársak!
Ritkán teszek fel olvasnivalót, és íme milyen sokan olvastátok. Köszönöm a kedves hozzászólásokat. Ez a tél elő valahogy olyan melankolikus hangulatot ébreszt bennem. Így született a vers is. Sokszor elgondolom,hogy úgy rohan az idő, nem igazán szeretem. Valahogy mégis csak megoldom, a magam módján. Lelassítom. Aztán a pillanatba minden bele fér, – igaz már nem megfogható módon, de ez nem baj. Erre való a képzelet, ami határtalan.Örömmel voltam veletek.
Szeretettel üdv:Vali
Drága Valika!
Az igazi szabad-versben az szép és jó, hogy nem mesterkélt, nem kell feladni a formáért a jól érthető tartalmat.
Talán kissé szomorkás, mégis gyönyörű gondolatokkal és tartalommal adod elő azt, amit közölni akarsz olvasóiddal.
Mindig élvezet olvasni a verseidet.
Szeretettel: Kata