Gyújtani kéne hatalmas tüzet.
Egyet és kettőt, hármat és tizet.
Hogy ne fázzanak mind a mindenek.
Hogy a nagy senkik el- s elégjenek.
Hogy lássuk végre a nagy zsarnokot,
akit két kézzel a tűzbe dobok!
Hogy lássam végre, amit leírtam.
(Nem fél a tűztől, így el nem illan.)
Hogy lássad végre az egek urát,
hogy megérinthesd-lábának ujját.
Eme nagy tüzet én most meggyújtom.
Itt ég középen az országúton.
Beléje vetem, hogyha szükséges,
a mindenemet. Nem is kell kérned.
Máris dobom… az? az asztalom.
És a versembe belefoglalom.
És máris dobom a szívem-lelkem,
önsaját kézzel fel- s felperzselem.
Jöjj csak közelebb, te is tápláljad,
dobjad bele mit? Ruhád és vágyad.
Dobjad reája szép és új tested!
Dobjad csak bátran vagy az kell neked?
Látjuk a tüzet, hogy ég és lángol.
Füstje ki is száll a nagyvilágból.
Megérzi minden és a mindenki,
belélegezi és ízlik neki.
Ők is azonnal tüzet gyújtanak.
Tisztul a világ, dőlnek a falak.
3 hozzászólás
József Attila Tél című versét idézte bennem versed, kedves Madár:
Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,
Hogy melegednének az emberek.
Ráhányni mindent, ami antik, ócska,
Csorbát, töröttet s ami új, meg ép,
Gyermekjátékot, – ó, boldog fogócska! –
S rászórni szórva mindent, ami szép.
Dalolna forró láng az égig róla
S kezén fogná mindenki földiét.
Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,
Hisz zúzmarás a város, a berek…
Fagyos kamrák kilincsét fölszaggatni
És rakni, adjon sok-sok meleget.
Azt a tüzet, ó jaj, meg kéne rakni,
Hogy fölengednének az emberek!
Szeretettel: gleam
Szia! Én, te ő, mi, ti, ők. Bevallom eltévedtem ebben. Ki gyújtsa, ki dobja? De mindegy is. Lángoljon a tűz, és égessen el minden kacatot! Klassz! üdv: én
Gyönyörű versedhez
szeretettel
gratulálok kedves Madár!
Jó egészséget, szép napokat
kívánok:
Zsuzsa
"Látjuk a tüzet, hogy ég és lángol.
Füstje ki is száll a nagyvilágból.
Megérzi minden és a mindenki,
belélegezi és ízlik neki.
Ők is azonnal tüzet gyújtanak.
Tisztul a világ, dőlnek a falak."