Könnyű vígság
körbe táncoló,
Hajnalpírban
ring a vén folyó..
Partján csónak
benne vén halász,
hálójában,
kóricál a nyár..
Lengő fűzfa,
könnyező világ,
hajnalpírban
fürdeti baját..
Éppen két ló
jaj de táncoló,
rétnek szélén
fürge mint a szó..
Patkójában
szikra mint a nyár,
lángot lóbál
lenge tűzmadár..
Csóvát fújtat
szél a bokron át,
napfény csókol,
mint a vén kovács..
Szende reggel
rebben, mint a szárny,
pille pollen
szunnyadó virág..
Lassan rakja
kovácstűzhelyét,
fényben táncol
zümmögő a rét..
Koppan patkó
aranyszínű már,
hajlik körben
üti a kovács..
Fenn az égen
felhő szüntelen,
hűti szépen
szellő szemtelen..
Mikor este
leül a kovács,
koccint véle
szíve a halász..
Hallal, jóval
kihűl a kovács,
patkójában
fehér hold a nyár..
2 hozzászólás
Szia! Olvastam volna még tovább, vittek a sorok, a képeket láttam, hát igen, egy nap a sok közül. Tetszett!
Szeretettel:Selanne
Kedves Selanne,
Örülök, hogy tetszett, és hogy olvastad..:) (valahogy érzésre álltam meg a verssel)
Szeretettel: tim