Egy napon hírt kapsz

Július van, s egyszerre túlérett minden
A tej összefut a jégszekrényben
Kiszáradt az egész világ.

Elnyújtózom a nyár karjai között
Hallgatom a fák susogását az ablakom előtt
Az élet örök ragságában.

Nem tudom, hogy harminc év alatt
Milyen tapasztalatokkal lettem gazdagabb
De az életet Szentnek ismerem.

Örülök a világnak
Barátaim szelíd szavának
Az esőnek és a napsütésnek is örülök.

Az élet nélkülem is lesz tovább
Nélkülem is tart tovább az utazás.
Az élet korhadt ladikján.

Nem dráma az öregség ne félj
Egy napon hírt kapsz,
Ennyi az egész.

A nyárban járok fedetlen fővel
A folyóparton fehér fürtökkel
Csak a szél ismer és a folyó.