Ember – tetted szerint mérnek meg e világon,
A tett a lélek fáján csüng,mint levél az ágon,
mit másról mond ki szád, rólad az kel szárnyra,
Ne rágalmazz senkit,hogy hir rólad se járja,
Mosatlan ne legyen sohasem egy szavad,
Mert vissza száll reád egyetlen perc alatt.
Az ember kedveli az ebet ,mert barátja,
De oktalan vadat nem tart,ketrecébe zárja.
Az ár szinén lebeg a vizben fulladt ember,
De bezzeg mélyen rejti igaz gyöngyét a tenger.
Ki hitvány dög húsból cukrot főz,hadd lássa,
Olyan mindennek ize,amilyen származása.
Az ég s a lég ezüst lapján ez irva áll,
hogy csak ki jó szivű, jó szivre az talál.
Az ember egy léha,egy könnyelmű ,egy semmi,
És még is oly nehéz embernek lenni.
5 hozzászólás
Nagyon klassz! 🙂 Remek gondolatok! -És jobbára egy helyesírási hibát sem leltem olvasás közben! 🙂
A vers mondanivalója is megfogott, mert igaz.
Üdv.: Doreen
Szejke, a gondolat, a létünk és önmagunk vizsgálata örök kérdéseket vet fel, Te ezt nagyon szépen tetted.
aLéb
Köszönöm szépen !
Üdv.Szejke
Kedves Szejke!
Nagyon tetszik ahogy végig vitted a gondolat fonalát!
Gratulálok!
Üdv: marica
Ez jutott eszembe az utolsó előtti 2. sorról: " … És akinek szép lelkében az ének, az hallja a mások énekét is szépnek" Remélem sikerült pontosan idézni (ha minden igaz Babits-tól).
A vers közepe tájt lévő ellentétpárokról meg ez jutott eszembe: "Mert minden fa az ő tulajdon gyümölcséről ismertetik meg; mert a tövisről nem szednek fügét, sem a szederindáról nem szednek szőlőt." (Lukács evangéliuma 6. rész, 44. vers)
A vers elejéről pedig ez ugrik be: "Mert a milyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és a milyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek." (Máté 7., 2)
Szóval szerintem nagy gondolatokat fogalmaztál meg, nagy igazságokat. Szép vers.
ui.:
Én találtam egy helyesírási hibát: 3. sor – a szárnyra kel egy "l".