Egy ősi város vallomása

Romok között mélyen rejtve ősi szellemem még él
Dombjaimon örökké zúg a halhatatlan, ősi szél
Kopott külsőm jól álcáz az avatatlanok előtt
Megmaradok mindörökké, bár birodalmam ledőlt.

Farkas anya őrizte létem hajnalát,
Ki alapítóimat nevelte, mint két édes fiát
Szülőanyja voltam én oly sok pogány kultusznak
S én adtam éltet Juliusnak, Augustusnak, Brutusnak.

Bennem csaptak össze a plebejusok s a nemesek
S belőlem keltek életre a viharkeltő istenek
Megéltem sok száz évet és három államformát
S tereimen gyakorolta a legátus a harci tornát.

Szülőanyja voltam oly sok nemes s zsarnok eszmének
Otthont adtam bús mosollyal a kegyetlennek s a szépségnek
Bennem alkotta, kit megöltek március idusán
A császárság új eszméjét a köztársaság után.

Én őrzöm híven a zord Véres Költő emlékét
S alattam született, kinek üstökös jelezte jöttét
Én vagyok a város, melyben egy másik állam is otthont kapott
Mely a világnak egyházat és oly sok pápát adott.

Győzedelmes szellememet őrzi sok régmúlt provincia
S én voltam a történelem első birodalmi centruma
Otthont adtam a szabad szólás nemes, örök elvének
Forumomon adtam hangot sok emelkedett elmének.

Bűvös számom a hét, ezt adják legendás királyaim
S ennyi a dombok száma, hol ma is állnak romjaim
Szökőkutak, terek fognak mesésen elbűvölni
Bennem a Száj, mi az Igazságon hagy eltűnődni.

Utazz felém, ne várj tovább, meséltem már eleget
Ne habozz hát, hiszen úgyis minden út ide vezet.