Merre jársz, kicsiny pacsirtamadár,
ki daloltál, mikor itt volt a tavasz?
Emléked bennem sóhajokon jár,
ma őszi szél dalol, s holnap tél havaz.
Fülembe cseng még édes éneked,
veled zengett a pusztaság s minden rét.
Itt most csend van, csak én írok neked,
ki járod a nagyvilág messzeségét.
Tollam tintája hozzád verset költ,
kicsiny dalosom, te pacsirtamadár!
Ez ifjú művem tőled örökölt,
kit jövendő tavasz ide visszavár.
Ha megjössz, dalolj újra énnekem,
s fogadd el hozzád írt, csendes énekem!
5 hozzászólás
Kedves Zoltán!
Írtam,de nem találom…elszállt
"Ez ifjú müvem töled örökölt"
Érzödok íásodon az a frisseség!
Gratulálok szép szonettedhez!
Barátsággal:sailor
Kedves sailor!
Köszönöm, hogy olvastad versemet s találtál benne némi szépet!
Értékelem kitartásod egyszerű műveim iránt!
Üdvözlettel köszönve látogatásodat értékelve kedvességedet!
Zoltán Kaposvárról 🙂
Kedves Zoltán!
"Értékelem kitartásod egyszerű műveim iránt!"
Nagyon os értékelem öket!
Barátsággal:sailor
Szép versedhez szeretettel gratulálok. Madárcsicsergős, napsugár cirógatta reggelt kívánok: Zsuzsa
Kedves Zsuzsa!
Köszönöm szépen, hogy olvastad versemet s találtál benne némi értéket!
Hasonló jókat kívánok neked!
Üdvözlettel köszönve látogatásodat!
Zoltán Kaposvárról 🙂