Egy perc néma csend, mert az segít,
A rossz napokból, hidd el, elrepít.
Egy perc néma csend a hitetlenért,
Mert a hit az segít. Hinni kell valamiben. Ki az, ki megért?
Egy perc néma csend azokért, akik szenvednek,
Nyújtsd nekik jobbod, tanácsot, egy kis szeretet. Ezt hívd értéknek.
Egy perc néma csend a könnyekért, mik elhulltak,
Lehet, hogy hiába hulltak, de ki nem sír, nem tanulhat.
Egy perc néma csend a gürcölő apáknak és anyáknak,
Mert nélkülük sehol se lennénk, köszönöm a családnak, hogy van, és az a kis szeretetlak.
Egy perc néma csend a vaknak,
Egy perc néma csend lelkeknek, mik vadak,
Egy perc néma csend mindenkinek,
Egy perc néma csend… csak egy.
Egy perc néma csend az elesettnek,
Kit a mindennapok a földre löktek.
Egy perc néma csend a gyászolónak,
Ki, hogy visszakapja szerettét, inkább lenne vak.
Egy perc néma csend azoknak, akiket nem értenek meg,
Hidd el, igazán nem is fognak, de tartanak téged, hogy ne ess el, mint sok apró szeg.
Egy perc néma csend… csak egy…
Egy perc néma csend a világnak,
A virágnak,
A sarokban síró fiúnak és lánynak,
A hitnek,
A szeretetnek,
Neked,
Nekem,
Az elesetteknek,
A szárnyalóknak,
A pokoljáróknak,
A föld alattiaknak,
A föld felettieknek,
A kismamának, kispapának,
A babának,
Egyszóval. Mindenkinek.
Hátha felébredünk a rémálomból.
De elég most a sok elszálló szóból.