Tegnap sétáltam a Szajna-parton,
Ady nyomdokain jártam.
Éreztem Párizs lüktetését,
És a halált barátként vártam.
Egy pillanatnyi érzés
By PoppyBy PoppyBy PoppyBy PoppyTegnap sétáltam a Szajna-parton,
Ady nyomdokain jártam.
Éreztem Párizs lüktetését,
És a halált barátként vártam.
14 hozzászólás
Ez jóóó!
Nem is tudom, hogy jó-e a halált "barátként várni" vagy sem…
…a versed minden esetre nagyon tetszik…
Üdv: Gyömbér
Szia!
Nekem is van néhány haláli barátom:-) De az azt hiszem, nem ugyanaz. Különös hangulata van a versednek, mint az említett Ady bácsi verseinek is. Ezek szerint te is érezted azt, amit ő.
Üdv.:-)
Annyira váratlanul ért az utolsó sor!!
Nagyon-nagyon tetszik.
Örömmel jártam Nálad.
szép bizony… gratulálok
Számomra az versed mondanivalója, hogy Ady nyomdokain járva a Szajna-parton átérezted a beteljesülést, és már a haháltól sem riadsz vissza.
Szeretettel: Rozália
Kedves Poppy! Ady a kedvencem, talán ezért is fogott meg mindaz mélyen, amit írtál. Párisban járt az Ősz c. vers jutott eszembe róla. Azt hiszem, méltó vagy az ő nyomdokain járni. 🙂 Nagyszerű a versed. Gratulálok! szeretettel: Andika
Kedves Poppy!
Én szívesen elolvastam volna még pár versszakot ilyen hangulatképekből, de amit négy sorral ki lehet fejezni, azt neked sikerült:)
Üdv: Borostyán
Sziasztok! Köszönöm az eddigi véleményeket. Jön majd a folytatás (már az is régi), de kicsit (nagyon:) ) más jellegű.
Üdv, Poppy
ez is tetsz 🙂
Szia. Adyt nem szeretem, de ez jó. Kicsit lesokkolt, nem tudom miért, talán a mostani állapotom miatt, de tetszik…
Pussz
Hihetetlen szélsőség!
Le a kalappal!
Gratula!
Paradox érzések támadtak bennem…gratulálok, éppen ettől érdekes..:)
Tetszik! Gratulálok)