Egy pilóta élete

Repülõ, mit egy ember vezet.
Egy agy, mi vezérli a kezet,
Ami útnak indít néhány bombát:
Felrobbanva elvégezve dolgát!
Ez a parancs is fentrõl jött,
Jogosságával mit sem törõdött,
Csak megnyomta a kellõ gombot
S jópár élet darabokra hullott!

Az emberünk sosem gondolt arra,
Hogy jobbra menjen és ne balra,
Mert még hitt abban amit csinál:
Hogy õk jóval többek a másiknál!
Nem tanították meg gondolkodni,
És ezzel a másságot elfogadni.
Az elpusztítás lett eszköze,
Hogy ellenségeit "meggyõzze".

Sosem látta a lentiek arcát,
Csak távolról vívta égi harcát.
Ha látta volna kik az ellenfelei,
Talán megváltoztak volna tettei.
Akik lenn álltak azok is emberek,
S nem holmi arctalan szellemek,
Kiket egy ember pusztulásra ítélt,
Csak eddig sors valahogy megkímélt.

Mert a parancs az fenntrõl jött,
Jogosságával õ sosem törõdött!
Elvégzi a dolgát, ahogy azt kérik.
Ha sikeres volt, meg is dícsérik!
Pedig õ halált oszt minden nap,
S ezért még plecsniket is kap!
Nem tudja, de mindhez vér tapad,
Ez jár annak, ki csak halált ad!

Hõsünk még ma is repülõt vezet,
Ugyanaz az agy irányítja a kezet!
Õ még hisz abban a hülye eszmében,
Hogy nélküle a világ van veszélyben.
A halállal repülnek kézenfogva,
S ha kell bombáit mind kioldja.
Õ nem tudja, ki volt akit lelõtt,
Hisz a parancs az fentrõl jött…