Hosszú, karcsú tested mily drága volt nekem!
Mikor megfogtalak, s száguldottam veled.
Együtt haladhattunk mélyből a csúcs felé.
Úgy megmarkoltalak, csontom sajgott belé.
Mikor beindultunk, lassan, de biztosan,
Már éreztem akkor, óhajom megfogan.
Keményen szorítottalak, úgy kívántad
S tudtam akkor, az én testem sem hibázhat.
Lassú indulásból pörögtünk fel végül.
Bennem adrenalin dolgozott keményül.
Letűzőszekrénybe végedet bevágtam.
Tested ívbe feszült s én a Mennybe szálltam!
Egy régi szerelem
By dodesz
4 hozzászólás
Ej! Úgy látszik ez egy sikertelen kísérlet volt! 🙂
Nem baj, van még két javítási lehetőség. 🙂
Szia dodesz! 🙂
Ha nem láttam volna, mit írtál alberth verséhez, talán félreérteném ezeket a sorokat, esetleg pirulnék, de az úgyse látszana, hát hagyok itt nyomot. 🙂
Nagyon tetszik, ahogy pikánsnak tűnően szóltál szenvedélyedről, ami vélhetően kitörölhetetlen emlékeket hagyott benned, mint ahogy ez világosan látható. 🙂
Több versedben is kedvelem, hogy kétértelműen fogalmazol, feladatot adsz az olvasónak.
Tökéletesen jelenítetted meg a folyamatot, a mozdulatot, a ritmus is segít.
Bár nekem más a szenvedélyem, de fotelből szívesen nézem alkalomadtán. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Valóban, a legjobban a rúdugrást szerettem a tízpróba számai közül. Ha lenne rá lehetőségem, felújítanám a kapcsolatot, de itt Csepelen már felszámolták a rúdugrás feltételeit. Pedig talán még sikereket érhetnék el a senior korosztályomban. 🙂
Szeretettel: dodesz
Izgalmas a visszaemlékezés. A Mennybe szállni jó dolog.
Alaposan körülírtad.
Szép emléked lehet.
Szeretettel: Kata