megültek a vastag, szürke
fellegek
esett is kicsit
fázósan közeledett
akkor az este
amikor találkoztunk
veled
valami mást kerestünk
mind a ketten
te igás lovat
én szeretőt
egyikünk sem az volt
aminek a másikat vártuk
s nem lobbant fel egyikünkben
sem
a rőzselángunk
miközben
egy asztal mint
sanda spicli
bennünket
figyelt
tudtuk hogy
talákozásunk
nem lesz több ilyen
te kínodban nevettél
mielőtt felálltunk
nem tiltakoztam
hallgattam én is
nem szóltam semmit
sem
de valami motoszkált
bennem
és arra gondoltam
hogy
hideg őszünk lesz
azt hiszem