Jaj ,Istenem ,meg kell haljak,
Fenyőszurkot kell ,hogy nyaljak.
A mocsok deszka szájon vetett,
Majd leverte bús fejemet.
Deszkát faltam reggelire,
Ki is vert a szájam töle.
Többet csilléhez nem nyulok,
Inkább mindenkit leszúrok.
Úgy érzem én,ez a vesztem,
Az izmaimat deszkán edzem.
A koporsóm lesz fenyőteste,
Ha rámköszönt az örök este.
6 hozzászólás
a sebek begyógyulnak kedves székelyke. Olyan népies íze van versednek. Gondolom amióta írtad versedet, már csak a sajgó emléke maradt meg benned a balesetednek.
Üdv: István
Igen ,a nép gyermeke vagyok ,ezt már emlitették többen is ,és meg gyogyultam ,csak a lelkem beteg.kösz ,hogy benéztél hozzám.
Szia!
Ez aranyos! Látom tényleg nem volt súlyos a baleset, ha ilyen humorosan fogtad fel! 🙂
Gratulálok! Fő a jókedv!
Szeretettel: Kankalin
Szia!
Nem volt hiábavaló a baleseted, egy jó kis vers született belőle. Tetszik.
Szeretettel: Rozália
KLedcves Székelyke!
Bocsánat! Én már rég voltam nálad, de most pótolom a lemaradás egy részét!
De milyen jól tettem, hogy benéztem!
Először azt hittm valami nagy tragédia történt, de a vers végére megnyugodtam, mert talán az irónia nagyobb lett, mint a baj:-))
Nagyon kedves vers született a baj után.
Gratulálok!
Szeretettel:
Hamupipő
Kedves Székely(ke)!:)
Olvastam néhány versedet, tetszenek, van bennük kurázsi, az is jó, hogy a társadalmi problémákkal is foglalkozol, nem sűrűn találkozom ilyesmivel!
A "mocsok deszkán" jót derültem, gondolom te nem annyira, de jó ez az irónia, hozzá a népdalos fesszesség, kifejező erő, és mögüle sugárzó (ki)tartás!
Üdv; Nagykati