Ó! Veled kezdődött minden!
Borús napjaim csillaga,
Virágoskertem illata,
Mind te voltál, drága kincsem!
Mikor már körbevett az éj,
S lelkemet bús vihar tépte,
Felrémlett a kék ég képe
– te voltál – maga a tökély.
Újra eljön majd az alkony,
És átölel az éjszaka,
S velem leszel, szívem nője.
Kezedet kezembe tartom,
Körbeleng a halál szaga,
De én már nem félek tőle.
21 hozzászólás
Nagyon jó lett, gratulálok!
Gyönyörű. Hogy lehet ilyen fiatalon ilyen szépen írni?
hát igen……
üdv
köszönöm mindenkinek!! 🙂
Virág: nem tudom, h szép-e, vagy jó-e, amit csinálok, de ha azt mondod rá, akkor én nagyon-nagyon boldog vagyok!!!
Nagyon szép és érzelmes vers. Én az utolsó sor végére odaírtam volna, hogy “soha”.
De ez én vagyok…
Egy kis átírással végülis megoldható, de ebben a formában akkor nem jönne ki a rím…
Köszi, hogy olvastad!! 🙂
Szerintem kijön, ha mondjuk így írod:
“De már nem félek tőle soha”
Az “én” szócska nem fontos, így is tudni, hogy kiről szól, és a “szaga” meg a “soha”rímel. Szerintem.
De a rímek az utolsó két versszakban soronként egyeznek meg (alkony-tartom, éjszaka-szaga, nője-tőle), és a “soha” szóval (mégha ki is hagyom az “én”-t) akkor is már 9 szótagos lenne a sor, és tudom h nem számít mégis ha már mindet 8 szótagosra írtam, akkor az utolsó is legyen az. 😉
Tényleg nagyon köszönöm a hozzászólást és ne haragudj de azt hiszem inkább így hagyom…:(
Így van, ne hagyd magad! Ez így szép , ahogy van.
Így van, ne hagyd magad! Ez így szép , ahogy van.
Szerintem a rímekkel a végén nincs baj (mástól is olvastam iylen stílusban és kezdek hozzászokni 🙂 )
a vers pedig nagyon szép………..
Hát igen… az utolsó két versszakra annyi féle variációt láttam már, hogy szinte már nincs is több… 😛
Érdekes az utolsó két verszak, rögtön rájöttem, hogy mi mivel rímel, de ilyennel eddig még nem találkoztam. Szép lett.
Fekszik neked a szonett-forma, nagyon jó, ez is, meg az előző, az Egy árnyék-költő szonettje, gratulálok. Ez már egy magasabb szint a kezdőnél, ha képes vagy rendezetten, egy előre meghatározott formába önteni a gondolataidat. Meg persze kis alapműveltség is, hogy ismerj formákat. 😉
Mindenesetre ez a versed is tetszik, és szerintem maradjon csak így az az utolsó 2 versszak, ha egyszer volt egy koncepciód, a rímekre nézve, azt ne borítsd föl.
Üdv
Zsázsa
Kevdes Zsázsa!
Érdekes amit írsz. Tudod, annak idején, mikor ezt írtam, arra gondoltam, hogy mennyivel könnyebb lehet szonettet írni, hisz meg van adva, hogy ezt és ezt szabad, meg ez és ez megengedhető és kész. Hogy úgy mondjam ez csak egy pohár, amit tele kell tölteni.
És lehet, hogy mindekettőnknek igaza van!
Változtatni pedig valóban nem fogok az utolsó két versszakon!
üdv
Szija!
annyira gyönyörű ez a versed…élmény volt felolvasni…:)
üdvözlet:Siren
Szia Siren!
köszi szépen… és ha szabad megjegyeznem, a felolvasás dobott még rajta… nem is kicsit! 🙂
üdv
Arnodre
Szépséges szerelmes vers.
Az egyik legszebb emberi érzésről szól és nagyon szép köntösbe öltöztetted.
Minden sora szívhez szóló.
Kedves zsike!
"Minden sora szívhez szóló." – amikor ezt írtam, még volt kihez szóljon… 🙂 úgy azért könnyebb volt… 🙂
köszönöm, hogy olvastál!
üdv
Arnodre
Kedves Arnodre!
Gyönyörű a versed!
Myrthil
Köszönöm, Myrthil!
üdv
Balázs