Ma is csendes a szoba,
Bejárja
Magányom fájdalma.
Hiányzol…
Az óra már hatot üt
Te sehol nem vagy
Ma sem jössz?
Hiányzol…
Mikor itt vagy.
Tudom
Érzem, hogy szeretsz,
Hisz minden pillanatban
Vágyakozva ölelsz.
Hiányzol…
Nem kell más nekem
A lakás sötét és hideg,
Ülök egymagam
Csendesen.
Hisz minden rideg.
Hiányzol…
Tudom, majd elmúlik,
Hisz minden múlandó.
A szerelem
A vágy,
Az érzelem,
S a búcsúszó.
Hiányzol…
9 hozzászólás
Magányos érzésekkel telt ,gyönyörű csendes a vers.
Szeretettel olvastalak:dreamer.
Kedves Mária!
A versed döbbenetesen, mélységesen fájdalmas, és gyönyörű! A "hiányzol" …ismétlése sikolyként hatott rám.. egy szerelmes, szenvedő lélek segélykiáltása! Különösen az utolsó versszak utáni… mindent átéreztem.
Üdv.: Rudy
Kedves Mária !
Gyötrő fájó magány érzése csodálatos versben megírva, még ha szomorú is, nagy örömmel olvastam !
Szeretettel gratulálok: Susanne
Kedves Mária!
Szépen megírt versed mélyen megérintett. Hiábavaló lenne az idővel takarózni, nehezen múlik a fájdalom.
Szeretettel: oroszlán
Kedves Maria!
Nagyon átérzett sorok!
"Hiányzol"…
kiérzödik a fájdalom!
A legjobbakat!
Üdv:sailor
Köszönöm mindenkinek a hozzászólásokat.
Ez a vers tényleg fájdalmat, hiányt és magányt tükröz.
Köszönöm az együttérző szavakat is, de elárulom, a vers majdnem két éves.
A szerző (én) pedig egy állandóan mosolygó életvidám (néha túlságosan is) pozitív kiállású spiné:-)
Mégegyszer köszönöm mindenkinek a sorokat.
Üdv: Rika
Köszönöm mindenkinek a hozzászólást.
Bár a vers már lassan két éves, mégis idén tudtam csak lezárni.
Vannak írások amik ezt a sorsot kapják.
Akkor és ott tényleg megvolt a magány, a fájdalom és a segítség kérésének érzete.
De a szerző (én) valójában egy életvidám, pozitív beállítottságú spiné.
Mégegyszer köszönöm a kommenteket:-)
Üdv. Rika
Kedves Marika!
A versed mint egy fájdalmas kiáltás, de, mint írod, már lezártad, és ez jó.
Tetszett a versed, meg az is, amit lejjebb írtál, egy vidám spiné vagy.
Üdv: harcsa
A versed csendessége tetszett. Nem volt túl ragozva , átérezhetően írtad meg.
Üdv.