Nekem ígért a hangod
ahogy hajlott, nevetett
és a a néma hullámokon
keresztül nekem integetett
szép, szomorú
csókra
vágyó szád
s ahogy hallgattalak
ernyedő, finom pára
vonta át
tekintetemet csodáid
képzelt birodalmán
s amikor a hangunk
összeütközött
mert mikor én,
akkor szóltál te is
távolságunk két pontja
között
felrobbant
a lelkünk
mint két távoli
üstökös