Hiszel-e a szóban, amely sarkall,
hiszen tette kész, és szót fogatsz-e
az igének, amelyik rád se néz?
Mert alázatosság hiányában
nem születhet meg bennünk a hála,
és ha hited Istenkáromló lett,
mérföldkő, hogy tisztább annál egy hű
pogány imája. És ezt a bitang,
fattyút, akit nagy-nagy “előszere-
tettel” mindenki megtagad, három
+ egyszer kukorékolj, és legalább
tükre mögött öleld át önmagad.
| És miről nem szól?
Olykor-olykor ez embert hatalmába keríti valamilyen lerántó érzés, kegyetlen gondolat, és ilyenkor hajlamossá válik arra, hogy elhitesse magával, hogy életének semmi értelme. Éppen ezért – az ilyen állapotokban – egyre inkább szüksége van belső hangjára. Tehát ezek a sorok, nem a lerántó érzésről és a kegyetlen gondolatról szólnak. |
6 hozzászólás
Kedves Eferesz!
Tetszett különleges,egyedi versed!
“Hiszel-e a szóban, amely sarkall,”
kérdezed és folytatod,hogy alázatosság nélkül nincs
mit érdemelni.
Különösen ütös és nagyon sokatmondó gondolat,
“hogy tisztább annál egy hű
pogány imája. “mint a kéíszínüség.
” három
+ egyszer kukorékolj, és legalább
tükre mögött öleld át önmagad.”
Utalás arra,mikor háromszor szólalt
meg a kakas a három megtagadásra!
Gratulálok nagyon ötletes versedre!
Szeretetel:sailor
Szép napot!
Szia!
Köszönöm szépen és áldott szép napot Neked is.
Szeretettel: Szabolcs
“Mert alázatosság hiányában
nem születhet meg bennünk a hála,”
Így igaz.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita!
Köszönöm szépen.
Üdvözlettel: Szabolcs
Kedves eferesz!
“Hiszel-e a szóban, amely sarkall,”
“Mert alázatosság hiányában
nem születhet meg bennünk a hála,”
Elgondolkodtató, kitűnő, igaz versedhez szeretettel gratulálok:
Zsuzsa
Szia Zsuzsa!
Nagy köszönet és üdvözletem!