Was bin ich für ein Glücklicher,
Daß ich gesund noch hauche,
Und jetzt als Einundsiebziger
Noch keine Brille brauche!
Daß ich mit meinem Augenlicht
Noch jede Schrift kann lesen
Und ich in meinem Leben nicht
Zwei Tage krank gewesen!
Ich höre, rieche, schmecke gut,
Darf noch mein Haupt nicht beugen,
Und kann mit meinem Stock und Hut
Noch über Berge steigen.
Nur Eins: ich habe nimmermehr
Viel Zähne aufzuweisen,
Jedoch den Vierunddreißiger
Kann ich noch immer beißen.
Friedrich Samuel Sauter,
Az én boldog öregségem
Milyen boldog ember vagyok,
még épségben lélegzem,
és szemüveg nélkül látok
most, hetvenegy évesen.
Most is még a szemeimmel
jól látom a betűket,
és még betegen az ágyban
két napot sem feküdtem.
Étel ízlik, érzek, hallok,
nem nyaklik le a fejem,
kalappal, bottal ballagok
keresztül minden hegyen.
Csak egy: amit már nem lehet
a fogam vicsorgatni,
de azt a Harmincnégyeset
még szét tudom harapni.
Mucsi Antal
PS:A Harmincnégyes, akkor egy ismert vörösbor volt.
4 hozzászólás
Kedves Tóni!
Már 2014-ben is olvashattuk itt ezt fordításodat. no meg az "überelést"…
Akkor valahogy nem támadt kedvem utánatok menni, de most hogy
megnéztem az eredet címet – Mein glückliches Alter am 22. Dezember 1837. –
elhatároztam, mivel én is e napon jöttem napvilágra, megpróbálom
lefordítani, s ha megérem ezt a napot, akkor felteszem majd én is.
A harmincnégyes megmagyarázásáért köszönettel tartozom.
Napvilágos üdvözlettel Attila
Kedves Attila!
Érdeklődéssel várom a fenti vers fordítását a te verziódban. Mondhatnám, hogy most te fogsz utánfordítani, hiszen már előtte ismerheted Tóni és az én fordításomat. Csak örülni tudok majd utánfordításodnak, amivel megajándékozol bennünket és magadat születésnapod alkalmából. Nem is tudom, miért nem Harminckettesnek nevezték el azt a bort a németek, akkor lehetett volna poénkodni a borharapással, lévén 32 fogunk… Valaki ajánlotta, hogy a magyar fordításban a "harmincnégyest" valahogy az "ezerjóval" kellene helyettesíteni, és arra kihegyezve összehozni egy poént. Hogy az Ezer-jót azért tudom "harapni" a még meglévő – mondjuk – 16 rosszal…
Napvilágos üdvözlettel:
Dávid, az ambiciózus rímszerész… :))
Kedves Dávid!
Látod, pontosan ez az amit már több beszélgetés alatt az itt élő ismerőseimmel egy diszkusszió tárgy volt: Miért akarnak a magyarok minden át magyarosítani? Az emberek nevét, a városok nevét, a filmcímeket, hogy csak egy párat említsek. Hidd el, az egyedüli válaszom az volt, hogy nem tudom, de ha titeket megnyugtat, engem is sokszor magyarosítani akarnak. A válasz: Dehát te magyar vagy. – Igen, de "külföldi magyar", nem magyar magyar …
üdv Tóni
Kedves Tóni!
Helytelen lenne, meg jogsértő is mindent átmagyarosítani, de azért te sem Wien és Bratislava néven hívod Bécs és Pozsony városát, igaz? A filmcímeket sokszor azért írják át, mert az eredeti cím szó szerinti fordítása messze nem keltene akkora érdeklődést a hazai közönségben, akitől azt várják, hogy minél többen megnézzék. Nem tiltakoztunk gyerekkorunkban May Károly és Verne Gyula ellen sem, igaz? Pedig magyarosítottuk a nevüket. Van magyar, aki már néhány év külföldi tartózkodás után törve beszéli anyanyelvét, sokszor csak nagyképűségből, hogy ő már "nem peszélni matyar…".
Teller Ede Nobel-díjasunk az életét jórészt Amerikában élte le, és mikor a rendszerváltozás után sokszor hazalátogatott, és előadást tartott az egyetemen, még idegen akcentust sem lehetett érezni a beszédén… Ma, mikor világszerte elérhetőek a magyar nyelvű rádió- és tévéadások, az anyanyelvet nem lehet és nem szabad elfelejteni. És olvasni kell a magyar irodalmat, akár fennhangon is…
Üdv: Dávid