Egy vándor lelkiismeret
szerepével áldott meg Isten,
azokhoz küld engem sűrűn
aki még engem nem ismer.
Nagy ritkaság, hogy ott engem
valaki nagy szeretettel vár,
sűrűn amikor be csengetek
belülről egyet kattan a zár.
De az sohasem zavar engem
egy hét múlva jövök még egyszer,
mert nincs itt a világon senki
ki eleve örökké rossz ember.
Egyszer úgyis mindenkinél
becsönget a lelkiismeret,
de akkor már az sem zavar
ha rajtam már csak jókat nevet.
2 hozzászólás
Van úgy elég gyakran, hogy a világ bolondjának tartják azt az embert, aki kitartóan próbál segíteni másokon. De nem baj, leginkább az a bolond, aki nevet rajta…
Üdv: Klári
kedves Klári!
köszönöm a hozzászólásodat, de sajnos beteg viltam, és nem tudtam megköszönni
üdv Tóni