Pislogva őrködik a Hold,
árnyak felett egy villanás
lehet, pórázon még az est.
Törékeny karcsú szárnyán
óarany alkonyat, lobog
vörösben a távozó Nap.
Ki tudja merre kóborol,
a szellő és miért nyugodt?
A szél helyett tündér neszez,
feje alá párnát helyez
csillagból a könnyű álom:
hátára fekteti az éjszakát.
Egy villanás
By oroszlán
12 hozzászólás
Kedves Ica!
Különösen az első három sor metaforái tetszenek.
Szeretettel: Kati
Köszönöm kedves Kati, hogy olvastad!
Szeretettel
Ica
Icukám, versed csodaszép, szeretettel gratulálok!
Tele van versed nem mindennapi ritka szép szavakkal.
Többször is elolvastam!
Szeretettel: Finta Kata
Drága Kata!
Köszönöm a kedves soraidat és a gratulációdat!
Ölellek szeretettel
Ica
Drága Ica!
Gyönyörűséges képeket festettél.
Ez különösen tetszik:
"Törékeny karcsú szárnyán
óarany alkonyat, lobog
vörösben a távozó Nap."- nagyon idillikus kép!
Szeretettel olvastalak,
Ida
Drága Ida!
Mindig örülök a látogatásodnak!
Szeretettel ölellek
Ica
Kedves Ica!
Ismét egy Holdas vers. (Mennyi mindent kötünk hozzá…)
Szép versed andalít.
Laca
Köszönöm kedves Laca, hogy olvastad
Szeretettel üdvözöllek
Ica
Szia Ica! Ahogy olvastam, sorra elevenedett meg a ‘ szereplők” . Jó volt.
❤
Köszönöm szépen kedves Edit!
Szeretettel
Ica
Kedves Ica!
Régen jártam nálad, elsodort kicsit az élet a irodalomtól, de jó újra olvasni az alkotásodat.
Szép, estevers, egyéni – mint mindig, ha nem lenne ott a neved, akkor is tudnám, hogy te írtad.
Judit
Kedves Judit!
Hiányoltalak, már régen jártáz erre.
Most örülök, hogy itt vagy és köszönöm a kedves soraidat!
Szeretettel
Ica