nem egy életet élek
néha kettőt hármat is
egyszerre
s mig az egyikben félek
másikban jókedvem kertje
virul
Egyikben határtalanul
tomboló fájdalom dúl
és nincs kéz,nincs kapaszkodó
csak a kiszáradt kóró
üres gondolat néz rám
bamba szemekkel
és nem hagy sírni,
hogy a könnyekkel
lemossam lelkemre ragadt
mocskát a világnak
hát nézd el, hogy utánad
rohanok ilyenkor
és kezedbe kapaszkodok
remélve a hit
az erő és a
tiszta gondolatok
újra áradását
Egyébként, jól vagyok
5 hozzászólás
Szia Drága Zsuzsa!
Micsoda őszinte vers, és milyen kifejező. Nekem egy székely viccet is az eszembe juttat:
-Áron bácsi, mi a véleménye a jelenlegi redszerről?
-Jó
-Bővebben?
-Nem jó!
A lényeg, hogy Te egyébként jól vagy. Bővebben?
:-)))
Drága fefo!
Én is az Ő kezébe kapaszkodom, ha már nem bírom elviselni a világ mocskát. Nagyon szép a versed.
Ölellek szeretettel: Colhicum
Nagyon jó vers! Tetszik!
Szia Drága!
Nagyon szép lett, ismerős érzés, a hitet nem szabad elveszíteni!
Pussz, Kini
Szép. Viszont a nézd el egy d-vel írandó
biztos csak elírás.