Mint
sötét
korokban
a friss szellem
bújt meg csöndesen
az inkvizíció
rettegett árnyékában,
úgy rejtőzik az elfojtott
indulat a testben, ha gyilkos
rákként burjánzik benned a harag.
Csak eszi életed napra nap –
míg a megbocsátás üdve
kérgesült szívedre hull.
A bánat elhalkul,
ahogy két kezed
– mint fuldokló –
a keze
után
nyúl.
2006. február 5.
10 hozzászólás
19 sor, minden benne van, bánat, fájdalom, a megbocsájtás igérete. Szép, gratulálok!
Köszönöm, Sam.
Kedves Netelka! Szép ez a vers, nemcsak az alakzata miatt. Mély és szép a tartalma.
Üdv.: Túri I.
Köszönöm, kedves Imre.
Nagyon – nagyon igaz a versed! Tetszett, s gratulálok!
Köszönöm, kedves sleepwell! Neti
Tetszik, gratulálok:-))
Köszönöm!
Szia Netti!
Lám itt is találkozunk.
Régóta ismerlek,most is kiváló amit irsz,a nívóban nem történt vátozás !
Minden jót! Alex Baxter :O) .
Helló, Bax, tényleg rég találkoztunk, de örülök Neked 🙂 Köszönöm 🙂
Neti