Nincs senkim, csupán
Én vagyok, magam!
Kihez jut most el
Oly gyönge szavam…
Mint juhnak pásztor,
Kell a szelídség.
Noha szívemben
Apró gyertya ég!
Szerettem volna
Hitvest, családot.
Több évig e vágy
Hűen parázslott.
De óh, jaj számos
Íz már keserű –
Fejfámra pedig
Szállhat keselyű!
Nagy vulkán tüze
Morajlik bennem:
Hány csókba kerül
Nyugodt víz lennem…
3 hozzászólás
Egyedül lenni nagyon rossz, én magánynak hívom.
Tetszett a versed.
Üdv: harcsa
Remek verset írtál az egyedüllétről kedves Feri! Nagyon átjött!
Szeretettel gratulálok: Ica
Pedig állítólag két külön fogalom, de bármelyikről is legyen szó, 26 mit sem érő esztendővel a hátam mögött a társnélküliségbe készülök belepusztulni. Ámen… Örülök mindkettőtök véleményének, és köszönöm!