valaki azt mondta, hogy nincs már hit
nincsen szerelem és nincsen remény
ha ellenkezem, szavam messze visz
oda, ahol napok tüze csacsogva zenél
most, most kellene megmutatnom nekik
hogy óriási ez a tévedés
de gyáván omlok össze megint
saját magamtól félek én
várom a Hold hideg ragyogását
álmaim ekkor bizonyítanak éhesen
félelemből épült lelkem zajongását
rombolják le nappalok véresen
nem akarok színlelni, csak
az érzéseid ízlelni
hogy a vágyad vadul érezzem
miért is kell engem éltetned
sötét ruhába bújva kucorgok
bekopognak hozzám hűs alkonyok
a Hold sem néz rám többet cinkosan
betűim értelme tova száll álmosan
félek
és fázom
remegve ázom
kint a napveretes ég alatt
hol szerelmem
ott ragadt
a hegyek felé tűnő darvakkal
maradok magányosan
fáradtan
s lepihenek majd egyszer
csak legyen elég
gyógyszer
hogy álmaimmal alkut kötve
ébren legyek, mikor értem
jönnek
1 hozzászólás
Ez a kicsit zűrzavaros szerkesztés jól áll neked, mint költőnek és a mondanivalódnak, mert úgy érzem, ebben a stílusban tudsz jobban kibontakozni. Olvastam néhány “szabályos” versedet, de azt éreztem, a szárnyalásod gúzsba zárta a szerkezet és néha ki kellett csikarnod magadtól a rímet… itt viszont mertél sorokat törni és zúzni, és ez jót tett a versnek…
Két dolgot kiemelnék, mert úgy érzem, egyre jobb és jobb versek jönnek tőled, ha elkap az ihlet: személy szerint nem szeretem a ragrímeket, főleg egy modern alkotásban (éhesen/véresen; ragyogását/zajongását; ázom/fázom; cinkosan/álmosan..), viszont tetszik, hogy ellensúlyozásképpen “igazi” (bocsánat, ez csak az én elnevezésem) rímek is színesítik a műved, pl. alatt/ragadt; egyszer/gyógyszer; ébren/értem – különösen a legutóbbi!
Nagyon egyedi képeid vannak, úgy mint “napok tüze csacsogva zenél”; “napveretes ég”; “félelemből épült lelkem zajongása” “bekopognak hozzám hűs alkonyok”stb, ezek mellett viszont közhelyek is felbukkannak, pl. “nincs hit, nincsen remény”; “óriási ez a tévedés”; “fázom és … ázom”, “saját magamtól félek”…
A vers egészében a legutolsó versszak fogott meg legjobban, mintha igazán itt lódult volna meg a kezed és a képzeleted, ez hangzik nekem a legmeggyőzőbben és ez bizonyítja fényesen, hogy milyen tehetséges vagy.