Egyedül érkezve.
Egyedül távozva.
Holdsötét éjjjelbe,
holdfényes máshova.
Egyedül étkezem
végtelen asztalnál.
Ha vagyok éhesen.
Szemben ül a halál.
Egyedül ücsörgök
csakenyém-házamban.
Te itt vagy? Ki küldött?!
Te eltűnsz. Zár kattan.
Egyedül sétálok
csakenyém-utcámon.
Mint ősi rég-átok.
S töprengek magányon.
Egyedül jár-,kelek
csakenyém-városban.
Ez így kell, így kelllett.
Mit mondjak? Hát jól van.
Egyedül kormányzom
csakenyém-országom.
Egy percre megállva
tiédet megáldom.
Egyedül megmozgom,
zsugorzom, tágítom
csakenyém-kozmoszom.
Kóstold meg! Oly finom!
3 hozzászólás
Szia Madár! De jó ez a vers! ?agával ragad a ritmus. Ez (is) tényleg "csaktiéd". Üdv: én
Köszönöm, örülök, hogy így gondolod. Szerintem ilyen értelemben minden mű csakazé, aki megalkotja. Barátsággal: Madár.
Nagyon jó, ritmusos, lüktető, szép versed
köszönöm, hogy olvashattam.
Zsuzsa