Egyedül

Zeng a csend, a láthatatlan,
Szél ver mezőn szürke sátrat.
Szemem kémlel fáradatlan:
Látom, mi van. Ez mind látszat?

Hallom a szót, szívem vágyát,
De jaj, lassít és kimerül.
Elhagyva hős zubogását
A hang ólommá nehezül.

Mélyre süllyed, akaratlan,
S mély álomba szenderül.
Föld mélye, mint kihűlt katlan:
Ki holt, mind ide menekül.

Perzsel a szív, tüze éget,
Lángol, lobban, majd lehűl.
Fürkészem a sötétséget…
Miért hagytatok egyedül?