Egyedül.
Egyedül vagyok.
Egyedül.
Egy társ nélkül.
Egyedül.
Egyedül halok.
Egyedül
Barát nélkül.
Nincs, kivel megoszthatnám
álmaimat, céljaimat.
Nincs, kinek elmondhatnám
gondjaimat, bajaimat.
Nincs, kivel beszélgetni tudnék
az este folyamán.
Nincs, kivel sétálni tudnék
az utcán délután.
A magány könnyű!
Hisz csak nézni kell a többi embert.
A magány szörnyű!
Hisz átszelnék én akár hét tengert.
De nincs kivel! S ha nincs kivel…
Kivel kerekedjek útra fel?
Ha elesek, ki segít fel engem?
Ha beszélek, nem törődnek velem.
Ha szeretek, nem érdekel az senkit.
Pedig én igazán szeretnék bárkit.
Kell valaki, kire számíthatok.
Kell valaki, kiben megbízhatok.
Kell valaki, ki a barátom lenne…
Bár lenne valakim, aki szeretne.
Így most puha székemben süppedve.
Elmerengek, hogy milyen lesz a jövőm.
A tűz pattog egyet vész-jósló csendbe’
mert tudja a magány lesz a bölcsőm.
A bölcsőm, mi a szép halálba ringat.
A bölcsőm, amin virágzik zúzmara.
A magány lesz az, az édes pillanat,
ami egész életemet átfogta.
Egyedül.
Egy társ nélkül.
Egyedül.
Egyedül vagyok.
Egyedül.
Barát nélkül.
Egyedül
Egyedül halok.
6 hozzászólás
ennyi idős koromban – ami nem is volt olyan rég!:) – én is így éreztem. de biztos vagy benne hogy ennyire egyedül vagy? jól nézz küröl és láss! vannak ott jópáran, akik sétálnának veled délután, akivel útrakelhetsz egy igazi kaland kedvéért!
hidd el, segít, ha kicsit optimistábban látod a világot!
nekem legalábbis bejött!:)
Én nem vagyok egyedül tudom. Sok barátom van és számíthatok a családomra is. Én csak körülnézek és leírom azt amit látok. (sokszor, mint most elképzelem, átélem)
Köszönöm az aggódást, de nem vagyok egyedül.
Jó, ha az ember nem mindig csak magáról ír, hanem másokról is, vagy esetleg mások szájával szól E/1-ben! Az a baj, hogy ez azok számára, akik a verset olvassák, nem mindig egyértelmű. Lásd itt 😀 Persze ha elolvassátok az egyik ilyen másbőrébebújós versem, A kéjgyilkos áldozatát, akkor senki se fogja azt gondolni, hogy ezt ÉN, Klári, mondom, mert elég nyilvánvaló (remélem! 😀 ) Ez Zöld Zsázsa agyszüleménye, kicsit beteges ugyan…
Visszatérve, hogyha nem ismernek téged, akkor könnyen félremagyarázhatják! Talán érdemes hozzászólásban egyből világossá tenni az ilyet.
Amúgy a vers maga jó, szerintem ügyesen adtad át azt az érzést, amit Te magad is csak átéreztél valahonnan, valakitől.
Empátia, emberek!
Üdv
Zsázsa
Mint alább kiderült, ne vagy egyedül,ez megnyugtató… bár az ember él át ilyen időszakot is, amikor azt mondja, hogy persze,vannak barátok ,de attól még egyedül érzem magam….legalábbis nekem van ilyen, úgyhogy bele tudtam magam élni ebbe a pesszimista látomásba… Tetszett a ritmusa,lüktetése a versnek, jó volt olvasni.
Van, hogy én is pontosan így érzek. Nagyon tetszik ez a versed is! Megkapó, megrendítő, és bárki átérezheti a hangulatát!
Érdekes. Az egyik tanárom azt mondta, hogy amikor olvasunk egy verset, felejtsük el, hogy ki írta, hogy hol írta; csak magára a versre koncentráljunk, hogy nekünk mit mond. Ezért nem mondom, hogy ugyanazok az érzéseim (mint szubjektumnak), mint neked, hanem ugyanazok “voltak” az érzéseim 2-3 éve, mint a költői énednek, aki megalkotta ezt a verset.