Egy műholdas és csillagos, nagy ég alatt
áldozat is, bűnös is elég maradt.
Egy korcs a hold körét ugatja,
s egy sötét alak mutatja,
hogy ma pont olyan a kézfeje,
mint az apjáé volt. S kutatja,
emlékeiben, mikor e kéz úgy szelíden
őt az ég felé magasba fölemelte.
Csak úgy repültek a dolgok, csak úgy logikátlanul.
Viszont a gyermek pici kézfején egész világ lapul.
No lám, a város is egy film, amelyhez nincsen felirat,
az egész csúszik, mint a jég. A fagyott víztükör miatt
a világ siklik, és a vége meredély.
A Híradó szerint az életünk veszély.
Az egyetlen dolog, amitől félek igazán,
hogy nem érzi két szemem, se nem orrom, sem a szám
a város elhaló szagát, a mező virágillatát,
a kismotor zenés zaját, a pizza ízű gyorskaját,
egy asszonyt, hogyha sír, egy diákot, hogyha ír,
és egy tér minden áthaladó útját.
Antennák tövén az esti ég repül fölém,
Mer’ érzem, egyedül soha nem leszek én.
Jól tudom,
nem vagyok magányos,
akkor is, ha így találsz most.
Jól tudom, nem vagyok magányos.
És bajban,
vagy bájban
megtalálsz az égen
és a sárban.
Lám, a város is egy film, amelyhez nincsen felirat,
egy nagy fazék, a melyben betűk főznek dialógokat:
Jó napot! Hogy vagyunk? Mennyi van? Mit felel?
Na, látod, elhiszed, ha látod, és tudod, hogy ennyi kell!
Egyedül maradsz, ha céljaid elvesznek,
ha hibát vétsz, az emberek is megköveznek.
Egy óriásplakát szerint te nem vagy egyedül,
de hogyha körbenézel, körülvesz a sötétség, az űr.
Az egész világ is csak azért tudott egybe’ maradni,
mert a szerelmesek bátrak voltak egybe fakadni.
Szól a zene, ami vért pumpál az érbe,
fölébreszt: Ne panaszkodj a nagy Sötétbe’!
Az egyetlen dolog, amitől félek igazán,
hogy nem érez két szemem, s az orrom, sem a szám.
Hogy nem érzi a két fülem, s a lelkem se talán
a szívet ott, a mellkasod mögött,
a tervet, mit egy passzió lökött.
Sem az éhet, sem a szomjat, sem az alkotó erőt.
Csak a Kapcsolat teremt az egyből kettőt…
Jól tudom,
nem vagyok magányos,
akkor is, ha így találsz most.
Jól tudom, nem vagyok magányos.
És bajban,
vagy bájban
megtalálsz az égen
és a sárban.
—————————————————————
Eredetileg így:
Lorenzo Cherubini (Jovanotti) –
Fango
Sotto un cielo di stelle e di satelliti
tra i colpevoli le vittime e i superstiti
un cane abbaia alla luna
un uomo guarda la sua mano
sembra quella di suo padre
quando da bambino
lo prendeva come niente e lo sollevava su
era bello il panorama visto dall'alto
si gettava sulle cose prima del pensiero
la sua mano era piccina ma afferrava il mondo intero
ora la città è un film straniero senza sottotitoli
le scale da salire sono scivoli, scivoli, scivoli
il ghiaccio sulle cose
la tele dice che le strade son pericolose
ma l'unico pericolo che sento veramente
è quello di non riuscire più a sentire niente
il profumo dei fiori l'odore della città
il suono dei motorini il sapore della pizza
le lacrime di una mamma le idee di uno studente
gli incroci possibili in una piazza
di stare con le antenne alzate verso il cielo
io lo so che non sono solo
io lo so che non sono solo
anche quando sono solo
io lo so che non sono solo
e rido e piango e mi fondo con il cielo e con il fango
io lo so che non sono solo
anche quando sono solo
io lo so che non sono solo
e rido e piango e mi fondo con il cielo e con il fango
la città un film straniero senza sottotitoli
una pentola che cuoce pezzi di dialoghi
come stai quanto costa che ore sono
che succede che si dice chi ci crede
e allora ci si vede
ci si sente soli dalla parte del bersaglio
e diventi un appestato quando fai uno sbaglio
un cartello di sei metri dice tutto è intorno a te
ma ti guardi intorno e invece non c'è niente
un mondo vecchio che sta insieme solo grazie a quelli che
hanno ancora il coraggio di innamorarsi
e una musica che pompa sangue nelle vene
e che fa venire voglia di svegliarsi e di alzarsi
smettere di lamentarsi
che l'unico pericolo che senti veramente
è quello di non riuscire più a sentire niente
di non riuscire più a sentire niente
il battito di un cuore dentro al petto
la passione che fa crescere un progetto
l'appetito la sete l'evoluzione in atto
l'energia che si scatena in un contatto
io lo so che non sono solo
anche quando sono solo
io lo so che non sono solo
e rido e piango e mi fondo con il cielo e con il fango
io lo so che non sono solo
anche quando sono solo
io lo so che nn sono solo
e rido e piango e mi fondo con il cielo e con il fango.
2 hozzászólás
Nekem nagyon tetszik. Mesél, visz, jól épít, és ott erősít meg, ahol kell. Szóval élvezettel olvastam 🙂
aLéb
Kedves aLéb!
Nekem is nagyon tetszett a mondanivalója,
ezért tartottam fontosnak a lefordítását magyarra 🙂 !
Köszönöm, hogy olvastál!
Üdv: Bálint